Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - Pomogáts Béla: Rákóczi alakja a szépirodalom tükrében (esszé)
Pomogáts Béla A forradalom és a szabadságharc idején születtek Arany János Rákóczi alakját idéző költeményei is, így az 1848-ban keletkezetté rodostói temető, amely minden bizonnyal Petőfi imént idézett Szent sír című versétől kapta ihletét, midőn Rákóczinak és száműzött társainak emlékét ébresztve kívánja lelkesíteni új küzdelmében a nemzetet. A másfél évszázaddal korábbi függetlenségi háború a szabadságért vívott harc erőforrása lesz: „a nemzet, e derék faj, / Dicsőségünk gondos őre, / Múltja kincs-aknái felett / Élni fog örök időkre”. Az ezt követő Rákóczim című ballada a fogságra vetett ifjú Rákóczi példáját idézve ösztönzi bátor helytállásra a nemzetet. A nagyszerű negyvennyolcas napokban Rákóczi Ferenc emléke és példája a nemzeti újjászületés és a függetlenségi eszme erőforrása lett, ezt példázza Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámája, amelyet hatalmas sikerrel 1848. november 4-én mutatott be a Nemzeti Színház. Ez a történelmi dráma arról adott képet, hogy a fiatal Rákóczi miként kötelezte el magát a nemzeti függetlenség ügye mellett. Hasonló témát dolgozott fel, már a szabadságharc bukása után, Tompa Mihály A fogoly című költeménye, Rákóczi alakját idézte Gyulai Pál Hangok a múltból című költői ciklusában, Jósika Miklós 1861-ben kiadott II. Rákóczi Ferenc című hatkötetes regénye a fejedelem élettörténetét, az önkényuralom idején igen népszerű P. Szathmáry Károly 1862-ben megjelent A bujdosók című regényében a száműzött Rákóczi mostoha sorsát mutatta be. A fejedelem kultuszának ébren tartását szolgálta az is, hogy 1861-ben Toldy Ferenc gondozásában második kiadásban terjedtek el szélesebb körben Mikes Kelemen Törökországi levelei. A Rákóczi-kultusz ettől kezdve folyamatosan élt tovább a 19. század második felének magyar irodalmában, mint költői téma és hangoltság (minthogy a kuruc kor költészete poétikai és stiláris értelemben is hatott) erősebb szálakkal szőtte át a nép-nemzeti iskola másodvirágzásának költészetét és azt a megkésett romantikát, amely a Nyugat fellépése előtt kialakult lírában érvényesült. Magának a kuruc költészetnek, a kurucos romantikának a felfedezése és népszerűsítése Thaly Kálmán nevéhez köthető, aki népies költőként indult, majd a Rákóczi-kor történetírójaként vált ismertté és szerzett hatalmas közéleti tekintélyt. Mint ifjú költő igen szerette a történelmi témákat, szívesen archaizált, kedvtelve használta fel a régi magyar vers nyelvi és formai jegyeit. 1862-ben készült el első kurucos stíluskísérlete, a Thököly bujdosó híve, 1697, majd egész kötetre való kurucos verset írt, ezeket 1903-ban Kuruc világ címmel publikálta. Legnagyobb sikerét a Rákóczi-kor költészetének kiadásával és feldolgozásával érte el, Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez című 1872- ben közreadott gyűjteménye alapozta meg a kuruc kori irodalomnak a század végén ismét felívelő kultuszát. Riedl Frigyes és Tolnai Vilmos mutatták ki (egymástól függetlenül) 1913-ban, hogy Thaly saját költeményeit csempészte a kuruc versek közé, sőt, éppen ezek lettek az antológia leginkább ünnepelt darabjai, például az
