Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek)
Öllős Edit Ilyenkor csak aludni érdemes! ILYEN AZ ŐSZ? Mindennapi küzdelmek. Meg-megújuló fegyverletétel. Vissza-visszatérő béke. Rendszeres felháborodások. Kellemes csalódások. Mindez magammal és magamban. MINIKRÍZIS LÉLEKBEN Ha elhelyezhetetlen a vágy, a szikrák meg összevissza (sem) pattognak. SZOMBAT DÉLELŐTT Milyen ihletébresztő egy ilyen séta az esőben, gondoltam, mikor hirtelen megcsúsztam, s eszembe jutott, hogy hát igen: ma reggel nem szóltam Istenhez, nem is gondoltam rá... Akkor az ihletet is hiába várom tőle, inkább a napi sajtóba temetkezem... — Vannak emberek, akik, ha esik, és esernyőjük csütörtököt mondott, idebent igyekeznek sikerélményt szerezni maguknak. (Ritkán sikerül nekik...) NEVELNI MAGAMAT Valami eredetit akartam írni, de az esőcseppek most elterelték figyelmemet. Éhes lettem, szomjas lettem, fázni kezdtem. Mégis leginkább önmegvalósulásra vágytam. De hát azt erőltetni nem lehet! (Szégyellhetem magam megint!) Majd jön az magától, ha „itt lesz az ideje”. Most itt van három körte, egy csésze tea, a szoba melege — nem elég?! KÖSZÖNÖM, ISTENEM! Mikor az ember azzal gyötri magát, hogy jó lenne már végre gyakorlatia- sabbnak lenni, Isten rá szokott mosolyogni, hogy hát ő mindig mellette... Meg a sok súlyos keresztre is figyelmeztet. — Az ördög a részletekben lakik Isten az egészben. KÁR, HOGY A LEGYEZŐK KORA LEJÁRT! Csak a cigaretta marad... — A jelen emlékeinek érdemes élni. Annak, milyen ihletfejlesztő volt a csütörtöki vad éjszaka, milyen jólesett tegnap a mákos kalács ebédre, hogyan tett rá egy lapáttal ma délelőtt legjobb barátnőm — most éppen amúgy is virágzó — önbizalmamra a telefonban... A múlton csak — befejezhetetlenül — gondolkodni lehet (soha nem
