Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - Pomogáts Béla: Rákóczi alakja a szépirodalom tükrében (esszé)
A nemzeti történelem kimagasló hőseinek minden kultúrában identitásformáló szerepük és hatásuk van, alakjuk bele van szőve abba a mentális rendszerbe, amelyet a „hagyományos” történelemszemlélet történelmi tudatnak, nemzeti tudatnak, a posztmodem felfogás (nevezetesen a francia Jean-Francois Lyotard) pedig „nagy narratívának” nevez. Ezek a „nagy narratívák” egyszersmind történelmi értékválasztást és értékrendet, következésképp a közösen választott stratégia (a nemzeti stratégia) orientációs késztetését jelentik. Ebben az értelemben lehetséges az, hogy a nemzeti történelem kimagasló hőseinek mindig szimbolikus szerep (is) jut: olyan sorspéldázatokat, olyan értékeket, olyan történelmi stratégiákat mutatnak fel, amelyek nagymértékben befolyásolják egy nagyobb emberi közösség (egy nemzet) önmagáról kialakított képét, önazonosságtudatát és törekvéseit. A nagy nemzeti narratívákat, mindenekelőtt a közép- és kelet-európai régiókban többnyire nem a történettudomány vagy a politológia, inkább a szépirodalom alakítja ki. A magyar történelem kimagasló hőseinek alakját jobbára szépirodalmi alkotások tették ismertekké és népszerűekké, pontosabban emelték abba a szakrális és mitikus magasságba, amelyet figyelve létrejött a közös értékválasztás és a közös cselekvési stratégia. Ilyen szakrális és mitikus szerepet kapott az idők során Szent István és Szent László, Hunyadi János és Mátyás király, Zrínyi Miklós és Bethlen Gábor, Kossuth Lajos és Széchenyi István alakja, és ilyen szerepet kapott természetesen II. Rákóczi Ferenc alakja is. A szépirodalmi alkotások: költemények, regények, esetleg drámai alkotások minden történettudományi munkánál hatásosabban kapcsolták az utókort a nemzeti történelem nagy egyéniségeihez és magához a történelmi múlthoz, teremtették meg a nemzeti hagyományt, alakították azt a „nagy narratívát”, amely nélkül nemzeti önazonosság, nemzeti tudat valójában el sem képzelhető. Rákóczi alakja a mögöttünk lévő két évszázadban maga is ennek a nemzeti „nagy narratívának” a szerves része lett, a fejedelem és az általa vezetett függetlenségi háború ismerete nélkül nemcsak a magyar történelemről alkotott képünk volna csonka, hanem nemzeti tudatunk és identitásunk is. II. Rákóczi Ferenc e- gyénisége és életének története szinte mindig jelen volt a magyar irodalom ösztönző tényezői között, igaz, nem mindig azonos intenzitással és nem mindig változatlan értelmezésben. Éppen ennek az értelmezésnek a története mutatja be annak Rákóczi alakja a szépirodalom tükrében Pomogáts Béla
