Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - Bárczi Zsófia: Patkányok (novella)
Bárczi Zsófia Patkányok Az öregembert csak mostanában fedezték fel, de egyelőre békén hagyták. Unottan figyelték, ahogy esténként végigbotorkál a panelházak között, még a fejüket se fordították felé, csak tekintetükkel követték, hogy kaparászik görbebotjára támaszkodva a betonkockákon, míg csak el nem éri azt a szürke tömböt, ahol minden valószínűség szerint lakik. Azt már nem látták, hogy a lépcső alján megáll pihenni, asztmásan liheg - szinte sípol a tüdeje -, mielőtt nekivágna a bejárathoz vezető hét lépcsőfoknak, aztán megint megáll, kikotorja zsebéből a bejárati kulcsot, kitapogatja a zárat, és néhány bizonytalan próbálkozás után kitárja az ajtót. Addigra a gyerekek már mással foglalkoztak, a következő napot tervezgették, vagy csak úgy lógatták a lábukat a pad tetejéről. Nehéz volt elütni az időt, a nap végtelenbe nyúlva ásítozott előttük. A betonfalak, az aszfaltjárda magukba szívták a meleget, az autók pléhteteje izzani látszott a forróságban. Éjszaka aztán ontották a hőséget, mígnem az emberek megismerték a pokol felsőbb köreit. Július vége felé a szemeteskukák bűze már mindent beterített. A levegő mozdulatlanul tespedt a félrehúzott függönyök redőiben, bár néha, éjszaka mintha elhatározásra jutott volna, meg-megrebbent, de mire a leheletnyi remegés végigfutott a kitárt ablakú lakásokon, el is enyészett, arra már nem maradt az erejéből, hogy meglibbentse a petyhüdten lógó virágmintás függönyöket. Ez idő tájt bukkant rá a banda a pincékhez vezető lyukra. A nyílás valószínűleg az építkezési vállalat figyelmetlenségéből maradt befedetlenül, de az is lehet, hogy időközben bontotta meg valaki a falat. Épp csak akkora volt, hogy egy ványadt kölyök nagy üggyel-baj- jal befurakodhatott rajta. Azelőtt kóbor macskák menedékéül szolgálhatott, legalábbis erről tanúskodott az átható szag, ami a folyosókon terjengett. A folyosórendszer három házat kötött össze, az egyes járatokat gondosan zárt ajtók választották el egymástól. A járatból jobbra is, balra is kisebb folyosók nyíltak, faráccsal védett apró rekeszekkel. A pincefalak rég festék után sóhajtoztak, bár néhol azért látszott a rendszeres takarítás nyoma. Ezeket a helyeket a gyerekek gondosan elkerülték. Fokozatosan térképezték fel a pincét, eleinte nem merészkedtek messzire a bejárattól, és csak a főfolyosókat vizsgálták át. A legtöbb helyen nem égett a vastag kábelről alácsüngő körte, némi világosság azonban beszűrődött a járatvégi mocskos és kicsi ablakokon. A falakról pergett a vakolat, és a pókok vastagon beszőtték a plafont. Néhány oldalfolyosón egérpiszkot találtak, de egeret nem láttak soha, e
