Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - Borbély Szilárd: Ámor & Psziché-szekvenciák (vers)
Ámor & Psziché-szekvenciák folyt végig arcán, a fény szaga csapott meg, szárnya tán, de még élt akkor is, szállt mellettem el szava. XXXVII. Nem volna szabad szólni, tudta, sem lámpát gyújtani, kopott lépcsőkön járt, hátulról dugta az anusát, mikor lopott kéjjel arcát párnába fúrta, és hallgatott száját szorítva. Két ujjal tapintotta ki, kurta együttlét után vonítva élvezett el. Erezte, szőr borítja arcát is, mikor tarkóját harapta vér serkent ki, düh torzítja el, a vaksötétben megalázta a szűz szerelmét. Mikor szorítja, fájdalmat érez. Ellazul, s újra várta. XXXIX. A gyilkos Ámor teste élvezett, mikor megölte azt, akit szeret a fény, amely az ajtórés alatt szivárgott ki. A téli éjszakába felolvasztott egyetlen csepp havat a kilincsen. Gondolkodott, hogy essen-e a kőre le, amely alant piroslott a cipőkre ragadt vértől, amit járás közben széthordták. Néhány tárgy mintázatát rajzolja majd a reggel
