Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - SZEMLE - Koncsol László: A 80 éves Dénes György köszöntése, Juhász Dósa János: Emlékképek a költészet kifürkészhetetlen útjairól
A 80 éves Dénes György köszöntése társadalompolitikai és történelmi bugyrain is így haladtál át, makulátlan lélekkel és patyolat öltözetben, mint Dante a Pokol turistaösvényein. Dante kalauza Vergilius volt, a Tied hitvesed, Margitka. Legyen áldott mindenért, amit érted és értetek végbe vitt. Szeretve tisztelt Gyurkám, örülök, örülünk, hogy közöttünk vagy, s hogy 80. születésnapod közeledtén is felköszönthetünk. Elviselhető testi állapotot kívánunk Neked; élj nemes szenvedélyednek, művelődj tovább, írjál még nekünk verseket, és mondd tollba emlékeidet; szép a prózád, s annyit tudsz az életről, világunkról, kisebbségi sorsunk mélységeiről és magaslatairól, mint közülünk senki, hiszen a rádió régi épületének, az egykori Főreálnak padlásteréből, hivatásod és munkahelyed magaslatáról mindent, mindenkit tisztán láttál, és hiteles mérlegedre tettél. Köszönjük, hogy vagy, s hogy Tieiddel együtt vagytok, és kérjük az Urat, hogy tartson meg Téged mindnyájunknak, elviselhető testi-lelki állapotodban, sokáig. Isten éltessen! Koncsol László Emlékképek a költészet kifürkészhetetlen útjairól „A szavalás értelme. A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából.” Kosztolányi írta ezeket a sorokat, s mintha már Adorno később írott, frappánsnak szánt aranyköpését is cáfolni akarta volna. Bár mintha ez a kor nem a költészeté, s a költészet védőburkai alá meghúzódó emberé lenne, s talán már túl késői vágy Csokonai életrekeltése, s hiába morzsolgatjuk árva hangját (a vészharangkongatás úgyis fölösleges), soha annyian nem indultak még országos szavalóversenyen, mint az idén. Szavalóversenyen, ahol nem a posztmodern hókuszpókuszok szörnyű szövedékein, hanem a sokszor eltemetett, mélabúsnak csúfolt Kosztolányi, Kulcsár Tibor vagy József Attila közszájon forgó verssorain kapaszkodtunk lélektől lélekig. Ki hitte volna, hogy Dénes György-verssel országos szavalóversenyt lehet nyerni a középiskolások kategóriában. S ím, a csoda beteljesedett. Dénes György nevével furcsamód egy levél kapcsán találkoztam először, amely így hangzott: „Fiú! Nagyon szép vers volt a Között. Többször is elolvastam, és mindig szebbnek találtam. Csak így tovább, méltóan az elődökhöz, azokhoz, akiknek létkérdésük volt a magyarság sorsa. Most a hazai magyarság tele van szorongással, bizonytalansággal, nem tudjuk, nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Legalább a költők csöppentsenek reményt a kínlódó, vergődő lelkekbe. Tiborkám, írj még szépeket, igazat, reménykeltőt!” Ezt a rövid levelet Kulcsár Tibor mutatta nekem büszkén röviddel a halála előtt. Nem tudom, véletlen-e, hogy a Madách-Posonium Kiadó e két, számomra oly kedves ember válogatott kötetét tette le az asztalunkra új sorozata nyitányaként Vajon mi az oka, hogy most, ebben az őrülten rohanó világban fiatalok Kulcsár Tibor verseit veszik elő? — kérdezi a Kulcsár-kötet előszavában Tőzsér
