Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - Bodnár Éva versei (Számon kérő számadás, Fohász a hazáért, Aratás előtt)
Bodnár Éva Számon kérő számadás Barázdált, fáradt arcok semmitmondó tekintetek. Keserű létben gyötrődő szerencsétlen nincstelenek, Hozzátok szól-e még valaki? Próbálják-e sírásotok érteni — hallani? Vagy a rátok sütött bélyeg örökké a társatok, s nincs határ, hol átléphetitek a sötét árnyékotok? A szóban rejlő őserő visz-e akkor is tovább, ha eltűntek a jobb napok, és rég elmúltak a csodák?! Lesz-e még erő küzdeni, Örökre feledni arcokat, el nem hinni őszintétlen ékes szólamokat? Tudsz-e az maradni, ki voltál? A karva -akaratlanul, Hittel, hitetlenül, Elátkozottan áldást várva, Az igazságot nem találva? Fohász a hazáért Uram! Nézz le a magasból,
/
