Irodalmi Szemle, 2003

2003/6 - Gál Sándor: Napló, 1983 (2.)

Napló, 1983 (2.)

lényegét annak, amit mondtam, mert — a jelenlegi elképesztő helyzetben is — nagyon bizakodó. A taglétszám emelésének a lehetőségeit fejtegette, mint a legfontosabb tennivalót. Egész héten a Függőleges hullámzás című tanulmánnyal dolgoztam, mára befejeztem és le is tisztáztam (17 flekk). A Hétben két versem jelent meg (Faluvég, Tíz emberöltő foglya). Rengeteget olvasok mostanában, pedig pihentetni kéne a szemem, mert szemüveg nélkül nagyon rosszul látok, olvasni se tudok. A jövő héten, ha nem jön közbe a szülés, egy cikket kéne megírnom, s folytatni az ítéletidő Vagon című részét. Varga Lajos Márton hívott — csak úgy. Lacitól levél jött, tegnap este pedig Vilma telefonált. Ma mamától jött hír: vasárnap szüret. Az idő derűs, őszi.

Szeptember 29. csütörtök.

Hajnali fél négykor keltem, mentem ki vadászni. Szeles, de nagyon szép volt a hajnal, még akkor is, ha csak egy őzsutát láttam. Hét óra után jöttem haza. Reggeli, majd cikket írtam. Délelőtt a Csemadok JB-on Kolár Péterrel a jövő évi, 30. járási dal- és táncünnepély műsorfüzetét terveztük meg. Péternek előkerült egy színes filmje Fábry Zoltánról. Felhívtam a főszerkesztőmet, s megbeszéltem vele, hogy a Fábry Napokra ezekből a képekből közlünk egy oldalnyit, s hogy írok mellé szöveget. Délután a meséskönyvemből postáztam 7 kötetet, barátoknak, ismerősöknek. Még legalább 10 darab kellene, de egyelőre nincs. Este Apollinaire-t olvastam egy keveset.

Október 14. péntek.

Október 11-én fiunk született. Azóta nem jutottam el odáig, hogy ezt ide beírjam. Tegnap már Évával is beszélhettem telefonon. Nagyon nehéz szülés volt; Sándor fiunk ugyanis 4,3 kilót nyomott világrajöttekor. Az anyja szenvedte meg. Ugyan megköszöni-e valaha?! Rengeteg telefon, gratuláció... Én pedig még csak büszkeséget se érzek. Az öröm mellett inkább valamiféle megnevezhetetlen félelem is belém költözött: hogy lesz-e erő, egészség a fölneveléséhez. Kell, hogy legyen! A kis Évike is nagyon boldog, és felettébb szorgalmas. Talán már holnap láthatjuk Évát és sorrendben a IV. Sándort!

Október 31. hétfő.

Fél hónap szaladt el Sándorunk születése óta. Nehezen igazodunk hozzá az új életvitelhez; én soha se viseltem valami jól a virrasztást, most is fáradt vagyok napközben, dolgozni is gyérebben dolgozom. De remélem, egy-két hét múlva kiegyenlítődik ismét minden. Sándor fiam komoly, nagy legény, hosszú hajú, jó hangú fiú. Enni is jól eszik, csak éjjelente gyakran sír, nem hagy aludni bennünket. Más gond nincs is vele. Az öröm persze országos. 27-én és 28-án Pozsonyban voltam a Csemadok KB ülésén. Virágzik és ragyog a kincstári optimizmus. Holott a béka feneke alatt vagyunk. Szándékomban volt a hallgatás, ennek ellenére mégis felszólaltam, persze teljesen feleslegesen. Egy cikkemet megint visszakaptam a főszerkesztőmtől — be van szarva, hogy megsértődik a Szemle. Na bizony! A Függőleges hullámzást és néhány verset küldtem Fonod Zoltánnak a jövőre megjelenő Műhelybe. Zalabai Zsigával is beszéltem — ő szerkeszti az új verseskötetemet; lényegében ma telefonon véglegesen meg is állapodtunk. Minden fontos vers a kötetben marad. És ez a lényeg!