Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Történelmünk forrásvidékei (Kiss József kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE a célja, hanem a vesztessel való leszámolás... a Magyarországot ért veszteségek, a területzsugorodások olyan kicsengést kaptak, hogy ez... természetes velejáró és következmény egy háborúban vesztes állam számára.” Érdekes gondolatot vet fel az amerikai politikai szemlélettel kapcsolatban! „...a hivatalos amerikai szemlélet nem tesz különbséget jogos és jogtalan közép-európai nemzeti, nemzetiségi problémák között, csupán »etnikai alapokon nyugvó államközi feszültségeket« ismer.” Hasonló adatszerű közlések dokumentálják, támasztják alá és árnyalják az írások már ismertetett alapvonásait. Emellett a szerző sokoldalú érzékenységére és tájékozottságára utalnak. Meg arra is, hogy nem halad járt utakon, felfedező alkat, aki gyakran eddig ismeretlen területeken és forrásvidékeken kutat, tudva, hogy sajátosan újszerű szemlélet és értékelés csak frissen feltárt tényekből és új adatokból születhet. Napóleon mondta egykor Goethének: „Mit akarnak Önök a végzettel? A végzet a Politika!” Lefitymálóan szólt így az akkor divatos tragikus színdarabokról. Volt némi igaza. A kisebbség folyamatosan érzi a bőrén. De közben azt is sejti, hogy ez nem a politika sorsszerűségét jelenti, hanem azt, hogy teremtő módon kell vagy kellene politizálni. A 20. század, mintha Napóleon útmutatását követné, szinte mindjárt a kezdetei óta s egyre nagyobb arányban teremtett a politikából kizárólagos rémséget. A „hatalom művészete” lehetett volna, ám sokkal inkább emberellenes, önző barbársága került előtérbe, állati tettekkel bélyegezve meg a századot. Az emberiség harmadik évezrede, a huszonegyedik század sem kezdődik biztatóbban. Sok munkája lesz még, ha egyáltalán lehetséges, a humánus ítélőkedvnek és józan rációnak, amíg a torzulások és végletek között legalább valamiféle egyensúlyt teremt, elviselhető szintet alakít ki. Az a szellemi munka, amelyet korábban létfilozófiának neveztem, emberiségméretűen fontos lehet. Ennek pedig az elsőrendű feltételei közé tartozhat a hasonló történelemszemlélet, amilyenen a szerző munkálkodik. Mint láttuk, múltszemlélete sorsunkból fogant, történelmi tapasztalatainkból ered. Hozzátenném, hogy szempontjai elemien fontos érdekeinket tükrözik. A múltat nem érdek nélkül vizsgálja, hanem hogy jelenünket elemezze és a jövő felé törjön utat. A fogalmat talán tíz évvel ezelőtt írtam le először: létfilozófia! Olyanféle gondolati prózát értettem alatta, amilyen például az ismertetett műnek Az otthonra találás — szellemi meggyökerezés című írása! Történelmi mítoszok, legendák sőt adomák közegében fogalmazódik meg az érzékenység, amely képes a népek sorsának és létének drámáját, a történelmi végzetet megsejteni! Ez a filozófiai, mint mondottam volt, nem bölcseleti rendszereket épít, nem is az elvontság és absztrakt valóságfelettiség útjait, hanem az életet — az életünket magyarázza megfelelő mélységgel. Kiss József munkássága hasonló valóságszemlélettel rokon. Annál jelentősebb ez, mert az alakuló új Európa hatalomgyakorlásának normái és politikai morálja hasonló, racionálisan humánus kritériumok irányában halad, azonos értékek felé, amilyenekkel ebben a munkában is bőven találkozunk! Szívesen említek még két gondolatot! Az egyik a könyv műfaji sokszínűségét érinti. Tanulmányok, esszék, cikkek és vázlatok, sőt rádióinterjúk váltják benne egymást. Különösen a Melaj Erzsébet által készített rádióinterjúkat találom ilyen szempontból érdekeseknek. Még jobban aláhúzzák a munkák
