Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Zsigrai Andrea versei (A hattyú, Útszéli virág, Készül a járda)
Zsigrai Andrea versei Úgy láttatná: szirma mi szép már — színpompáját rejti por és sár. Bódító, friss illatot ontna, egy kis örömben része, ha volna. Reszket a teste, ha arra jövőt lát, hogy suta lábak összetapossák. Sorsa miért ily mostoha véle? Bárcsak az erdő mélyiben élne! Érzi, kihívás néki az élet, olykor csügged, s újra megéled. Büszke fejét fölemelve az égre, várja, a zápor mossa le végre. Készül a járda Készül a járda az út mellett, már ez a járda biz’ úgy kellett! Mert kinek élete túl drága, nem mehet itt ki az utcára. Száz motoros csoda száguldoz, szinte repülve a házunkhoz; s az, ki nem ér be az udvarra, bújna a falba, ha bújhatna. Zörren az ablak, a padló reng, ritka öröm, ha van egy kis csend. Míg kamionkaraván csörtet,
/
