Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gál Sándor: Napló, 1983 (részletek)
Napló, 1983 sorban állás után ültünk be a felvonóba. Fent persze, mint korábban, most is gyönyörű volt az idő, ragyogó napsütés, méretes hó, és szélcsend. Évike nagyon élvezte a felvonón való utazást, fent hóembert építettünk, majd készítettünk pár fölvételt a gyalogfenyők között. Természetesen teázni is voltunk. Lent aztán megebédeltünk, mielőtt visszautaztunk volna az alkotóházba. Ótátrafüredről gyalog mentünk; anyja-Éva nincs jól, a kicsi minduntalan rosszullétet okoz. Itthon, mivel holnap Sándor-nap (a papának is küldtünk táviratot), pezsgőt bontottunk, de csak magam iszogattam. így meg mit ér?... Március 21. hétfő. Szerkesztőségi értekezlet. Előtte az új főszerkesztővel, Strasszer Györggyel vagy egy órás beszélgetés. Óvatosan értésemre adta, hogy a jövőben a nemzetiségi problémákkal lehetőleg ne foglalkozzam írásaimban, legfeljebb a hivatalos irányvonalon belül. De ott meg mit lehet megírni?! Telefonon — véletlenül én vettem fel a kagylót — Varga Jánossal is beszéltem. Csődember. Még a pártgyűlésre se jön el. Voltam a Madách Kiadóban, tárgyaltam Sárkánnyal a válogatott prózakötetem ügyében. Azt mondta, Cs. véleményezése ellenére ő vállalja, csak egy évvel később, hogy — így mondta — „a sorozat folytonossága ne szakadjon meg”. Sárkányból végül még diplomata lesz... Cs. ocsmánysága annál nyilvánvalóbb! A Palace-ban kaptam szállást, délután a Tátrából oda költöztem át. Este egy jegyzetet írtam a Vidkritíj dim (Nyitott ház) című antológiáról, és megnéztem egy érdekes francia-nyugatnémet kopro- dukciós filmet. Március 22. kedd. Reggel letisztáztam a jegyzetet, reggeli után a kávéházban Ozsvald Árpival beszélgettem egy keveset, aztán a szerkesztőségben lediktáltam a jegyzetet. Fonod Zolival beszéltem a könyvről, de bölcsebb nem lettem. A válogatás áttevődik 85-re. Hogy a verseskötet mikor jelenik meg, az talány. Délután kiköltöztem a Bratislava Szállodába, aztán pedig Sóki Dezsőéknél voltam vendégségben. Az előbb jöttem meg. Fáradt vagyok egy kicsit. Jó lenne már odahaza lenni. Aztán ki az erdőbe, mert a szalonkák már biztosan repülnek az esthajnalcsillag alatt. Igaz, Tőzsér Árpival is találkoztam; megint beteg, egyensúlyzavarai vannak. „Inog velem a föld” — mondta. Elég rosszul is néz ki. Még azt is megtudtam tőle, hogy Csanda a kötetem elleni támadást Petrik sugallatára követte el. Tágul a kör — sajnos. S amit Árpi mondott, nagyon beleillik a képbe. Én már semmin se tudok csodálkozni. Igaz, a szerkesztőségben délután elveszítettem két sakkpartit Lacza Tihamér ellen, bár a másodikat megnyerhettem volna... Április 16. péntek. Napok óta nem jutottam íráshoz, s ma megint utaznom kell, s ha a jövő hét elején hazakerülök, jó lesz. Az elmúlt héten Szesztán, Magyarországon pedig Encsen és Miskolcon voltam mindenféle újságírói és Csemadok-ügyeket intézni. Miskolcon Serfőző Simonékat is meglátogattam. Semmi különös; Simon ifjúsági regényt készül írni. Az encsi járási vezetőkkel, úgy érzem, értelmes megállapodásra jutottunk, kölcsönös előnyöket hozhat mindkét járás számára. Lacitól meg mamától jött levél. Laci meséskönyvét nyolcezer példányba veszi át a Móra Kiadó, idehaza hatezer a rendelés. Szép sikernek ígérkezik. Valamit a
