Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Keserű József: A különbségek iránti érzékenységről (Grendel Lajos születésnapjára)
Jubilánsok köszöntése nem is volna sok értelme), hanem - mint ahogy azt regényeiben többször is megtette - az ideológia, ezúttal az esztétikai ideológia ellen. Azt kifogásolja egyes irodalomtörténészek tevékenységében, hogy mereven ragaszkodnak dogmává szilárdult szempontrendszerükhöz, s nem hajlandók méltányolni semmiféle értéket, amely nem illeszthető maradéktalanul az általuk működtetett konstrukcióba. Az ilyen irodalmárok, véli Grendel, hajlamosak például csak azért elvetni irodalmi műveket, mert azok nem reflektálnak a nyelvi megelőzöttség tapasztalatára, morális kérdéseket vetnek fel vagy más hasonló korszerűtlen jellegzetességeket mutatnak. Azok a kritikusok és irodalomtörténészek, akik elvi okokból marasztalnak el egy-egy alkotást, valószínűleg sosem lesznek képesek arra, hogy az irodalmat a maga sokszínűségében ismerjék meg. Sőt egy idő után arra is képtelenné válnak, hogy meghallják és felismerjék az idegent, a másságot. Ennek elmulasztása pedig könnyen belátható következményekkel jár. A másik hangja - ha képesek vagyunk meghallani - saját vélekedéseink felülvizsgálására késztethet bennünket. Ha azonban nincs meg ez a képességünk, megértésünk s egyben önértésünk esélyeit csökkentjük. Grendel Lajosnak ezek az írásai, miközben a spontaneitás, az ideológiaelle- nesség fontosságát és a különbségek (f)elismerését hangsúlyozzák, egyúttal állandó nyitottságra szólítanak fel. Rámutatnak arra, hogy nem akkor járunk el körültekintő szövegértő módjára, ha a másikat az ő (számunkra való) idegenségé- ben próbáljuk bekebelezni, hanem akkor, ha dogmáinkkal nem korlátozzuk, s így megpróbálunk nyitottak maradni e másságra/idegenségre. Nem tudom, kell-e még ezek után mondanom, hogy szerzőnknek e téren kifejtett tevékenységét nemcsak fontosnak, hanem nagyon hasznosnak is tartom Megszólalásában, kritikaírást érintő reflexióiban a másság hangját vélem felfedezni, amely hol szelídebben, hol kicsit türelmetlenebbül arra figyelmeztet, hogy nem árt időnként az alapoktól újragondolni irodalomról való vélekedéseinket Sajnos kevés az olyan kritikus, irodalomtörténész, aki képes saját szakmáját (s benne saját tevékenységét) kellő iróniával és kritikával szemlélni (hamarjában csak két név, Kálmán G Györgyé és Németh Zoltáné jut eszembe). Ezért is fontos az író hangja, hiszen őt nem kötik szakmai konvenciók, nem gátolja az értelmezés kényszere, akkor emelkedhet szólásra, amikor mondanivalója van Grendel Lajos kritikaírásról szóló esszéi egy következetes írói, gondolkodói világlátást tükröznek. Jelentőségük abban van, hogy sűrítetten jelenik meg bennük az az író egész munkásságát átható szándék, amellyel igyekszik elmélyíteni az eltérések, a különbségek iránti érzékenységünket. * A továbbiakban akár azzal is folytathatnám, hogy (szerencsémre) nem vagyok irodalomtörténész, így nem kell mindenáron arra törekednem, hogy Grendel Lajost valamiféle irodalomtörténeti sorba állítsam Egyetlen, irodalomtörténeti ambícióval bíró gondolatsor vázolására - szíves engedelmükkel - mégis kísérletet tennék. Általában nem szívesen bocsátkozom ilyen irányú fejtegetésekbe, most mégis úgy vélem, Grendel Lajos ötvenötödik születésnapja alkalmat szolgáltat a kivételre. Az okfejtésnek, amelyet itt közrebocsátani bátorkodom, feltehetőleg megvannak a gyenge pontjai, s magam sem szánom örök érvényűnek. Nem is szánhatom, hiszen semmi sem avul el olyan
