Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - Csordás János; Egy civil első napja a hadseregben (elbeszélés)
Egy civil első napja a hadseregben Reggel nyolc óra, most ébredtem. Emlékezetemben elevenen él az álmom, gyorsan elhessegetem magamtól, a napi teendők foglalkoztatnak. Nem kapcsolom be a rádiót, a későbbiekben hozzá kell szoknom, hogy nem hallgathatom a Kossuthot avagy a Petőfit, hiányozni fog Komjáthy. Agyamban bábeli a kavargás, emlékképek váltják egymást, fel-felbukkan egy-egy képsor az előző este látott mozifilmből. Gondolataim hirtelen szertefoszlanak, rádöbbenek a valóság rám nehezedő súlyára. Nem tudom, mi előtt állok, sohasem érdeklődtem, senki sem adott tanácsot, az iskolában a pedagógusok másként készítettek fel rá: nem tartozott az előírt tananyaghoz, s minthogy ehhez nem volt közük, féltek beszélni róla. Megborotválkozom, hideg vízben lezuhanyozom, megtörülközöm. Mindezt gépiesen teszem. Öltözködés közben igyekszem nem gondolni semmire. Apám a kertben tevékenykedik, anyám feketekávéval vár, reggelizni nincs kedvem. Nem beszélünk. A kávét lassan kortyolgatom, hosszan élvezem az ízét. Anyám magamra hagy, nem akar zavarni. Módszeresen készülök az útra, a legszükségesebb holmit pakolom be, mindegyik újonnan vásárolt. Többen figyelmeztettek rá, vigyek magammal lakatot. Szereztem egy fél tucatot, valamennyi kisméretű és jó erős. A kezdetben semmire sem lesz szükségem az akaratomon kívül: felruháznak, ellátnak szinte mindennel. Tízre elkészülök. Anyám húst rántott, egy nagy szeletet legyűrök magamba, burgonyát és gyümölcskompótot eszem hozzá, kofólával öblítem le. Iszom egy kis kávét, de már ez sem kell. Elhatalmasodik rajtam a szorongás. Az útra három szelet húst és ugyanennyi karaj rozskenyeret csomagoltatok, anyám bőven tesz hozzá frissen szedett paradicsomot és zöldpaprikát. Műanyag flakonba meleg teát tölt, termoszt nem viszek, fölöslegesnek tartom, törékeny. Tizenegy óra előtt húsz perccel indulok, kezemben egyszerű műbőr aktatáskával. Szüleimtől otthon búcsúzom, nem akarom, hogy elkísérjenek. Anyám könnyezik, apám biztat. ígéretet teszek, hogy hat hónapon belül mindenképpen hazalátogatok. Útközben vásárolok egy olcsó zsebkést, egy ilyen mindig hasznos. Mintegy ötszáz korona lapul a pénztárcámban. Nincs tudomásom arról, hogy kezdeti havi jövedelmem kilencven korona lesz. Az idő szép, melegen süt a nap, igazi vénasszonyok nyara van. A belváros forgatagában egy vagyok a megannyi járókelő között. Ismerőssel, baráttal nem Csordás János
