Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - TALLÓZÓ - Palkó Gábor: „végtelen történet” (Vázlat az irodalmi posztmodernség korszakának értelmezéséhez) (tanulmány)
TALLÓZÓ A fenti előfordulások, ide értve még Dudley Fitts 1942-es „post-Modern”-jét, még ha tartalmaznak is egy-egy olyan momentumot, amely kapcsolódik a mai posztmodern diskurzushoz, gyakorlatilag esetlegesnek tekinthetőek, és nemigen lehettek hatással annak kialakulására még terminológiai értelemben sem. Némileg más a helyzet Arnold Toynbee posztmodern-fogalmával, amennyiben a szerző 1947-es kötetében használt jelentésében már hathatott közvetlenül a fogalom álig több mint egy évtizeddel későbbi (újra)felfedezésére. Toynbee a posztmodernt a kortárs nyugati kultúra leírására használja, a szó által jelölt korszak kezdetét 1875-re teszi, a korszakváltást a nemzetállamban gondolkodó politikai diskurzus átalakulásában látja és a globalizálódó hatások világának tekinti. Ez utóbbi már nyilvánvalóan a terminus mai használatát előlegezi meg.7 Michael Köhler 1977-es fogalomtörténeti dolgozata8 Toynbee szóhasználatát Charles Olsonéval veti össze, és azokat hasonlónak találja, noha utóbbi szerző nemcsak hogy nem definiálta a kifejezést, de összefüggő használatáról sem beszél he tünk.9 Ennek ellenére kiemelt szerepet kaphat a fogalomtörténetben, hiszen többen e költőt is a posztmodern kánonjába10 sorolták, sőt, a posztmodern terminus első mai értelemben vett használatát is hozzá kötik.11 Jerome Mazzaro 1980-as, a posztmodern amerikai költészetről szóló kötetében Olson szóhasználatának közvetlen hatását mutatja ki, Randall Jarell, majd John Berryman amerikai költőknél mutatja ki a szó előfordulásait a negyvenes évek (!) második felében, sőt felhívja a figyelmet a nyelv megosztottságának e költőknél tetten érhető affirmatív tapasztalatára, melyet máig a posztmodern alapvető jellegzetességeként tartunk számon.12 Ha a posztmodern korszakmeghatározás kulcsmozzanatának az összehasonlítási alapként értett modernség definiálását tekintjük, és/vagy a jelenség közvetlen előzményeit kutatjuk, Olson annál inkább jelképessé válhat, mivel mind személyes, mind művészi értelemben kapcsolatban állt Ezra Pounddal, aki nélkül nehezen érthető meg a mai (posztmodern) költészet.13 A mai értelemben vett posztmodern diskurzus az 1950-es évek végére jelent meg az Egyesült Államok tudományos szövegeiben. Mivel az építészetben futotta be talán legnagyobb karrierjét, általános nézet, hogy innen terjedt el. Úgy tűnik azonban fel, hogy Charles Jencks és Róbert Stern csak az 1970-es évek közepétől használják. Elképzelhető, hogy Linda Hutcheon téved, amikor posztmodern szócikkében az építészetből származtatja az irodalmi használatot (Ez persze nem azt jelenti, hogy saját, a posztmodernről szóló szövegei nem érvelnének meggyőzően a posztmodern építészet kulturális hatásáról Jencks, Portoghesi és mások esszéi és alkotásai nyomán).14 Ehhez képest a szociológiában már 1959-től, illetve 1968-tól jelen van.15 Felesleges tehát a különféle művészettudományok, illetve tudományágak közötti, a posztmodern eredet kétséges trófeájáért folyó versenyben bíráskodnunk, elég annyit megjegyezni, hogy az 1950-es évek végétől számos különféle tudományos szövegben találkozhatunk vele. Ez azonban természetesen korántsem jelenti az előfordulások egyneműségét. Az irodalomtudományban bizonyára Irwing Howe1^ és Harry Levin17 tekinthetőek a posztmodern fogalom úttörőinek. Ezzel alighanem elérkeztünk a kérdés filológiai megközelíthetőségének határaihoz, hiszen a hatvanas évektől felívelő posztmodern művek tömegének felsorolása
