Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Horváth Péter: Béres úr és a fekete párduc (elbeszélés)
Béres úr és a fekete párduc A zeneszerző valóban telefonált. — Óriási mind a három változat! — közölte. — Megmutattam Katának is, padlót fogott. Zseni vagy, öregem! Nagy megtiszteltetés, hogy veled dolgozhatok. — Ugyan, ugyan... — szerénykedett dagadó mellel Béres úr. — De, abszolúte így van, ne is tiltakozz! — harsogott a zeneszerző a telefonba. — Egyik változat izgalmasabb mint a másik! Márpedig ez kell a népnek! Izgalom! Fordulatok! Eső és könnyek! — Raun and tears!— suttogta áhítattal Béres úr. — Igen! — tüzelt tovább a zeneszerző. — Eper és vér, erőszak és érzelem! — Oké! — siklott át a zeneszerző kissé pontatlan fordításán Béres úr. — Mondd, hogy melyiket választjuk! — Hát nézd... — Némi szöszmötölés hangja érkezett a vonal túlsó végéről. — Arra gondoltam... — lassított ritmusán a zeneszerző —, persze vesd el, ha nem értesz egyet, de az merült fel bennem, hogy talán elkezdhetnénk a harmadik változat második részével, azután jönne a második változat első felvonásának a fele, az remekül kapcsolódik az első változat közepéhez, ahol Mata Hari részt vesz azon a fogadáson, na, onnan kellene egy kicsit másképpen befejezni, hogy komolyabb szerepet kapjon benne az angol titkosszolgálat. — Az angol titkosszolgálat? — Béres úr nehezen lélegzett. — Hiszen arról alig esik szó. — Hát ez az egyetlen baj! — közölte a zeneszerző. — A Deuxieme Bureau-t nem lehet kihagyni! — Hiszen azok franciák! — Mindegy, apró részletek engem nem érdekelnek, ez a te reszortod, tisztázod néhány nap alatt. Még talán annyi kéne, hogy a végén derüljön ki, hogy Mata Hari nem is nő volt. — Nem volt nő? — jajdult Béres úr. — Nem — mondta a zeneszerző. — Férfi volt. Béres úr kissé megőszült, de három nap alatt elkészült az új változattal. Azonnal átküldte e-mailen a zeneszerzőnek. Két napja várta a választ. Akkor nem bírta tovább, feltárcsázta a zenészt. Idegen hang szólt a telefonba. — Robiék nincsenek itthon. — Hol hívhatom fel őket? — Hamburgban. — Hol?! — Robit meghívták oda vezényelni tegnap, aláírt egy féléves szerződést, a nyáron jönnek haza. — És mi van a Mata Harival? — Ja, azt üzeni magának, hogy inkább valami hihető, mai történeten agyaljon, tudja, ami jobban érdekelné a közönséget, mint az a hülyeség, hogy Mata Hari nem is nő volt. Béres úr ekkor ereszkedett harmadszor a kútba. Kislattyogott az udvarra, lustán, ráérősen battyogott a tavaszban, mintha nemcsak a ház, a kert, de az egész világ az övé volna, s most gondos gazdaként
