Irodalmi Szemle, 2003

2003/1 - Varga Imre: A sivatagi oroszlán szárnyai (elbeszélés)

Varga Imre

Mások hibáit észrevenni, ezeken rágódni, ez az első nagy hiba, ami elfordít a gyakorlástól és ráadásul teljesen meddő dolog.

*

Jézust elérhetetlen álmokat, délibábokat kergető embernek tartani, de Buddhát, Lao-Cét ugyanígy, csak a fölcsigázott gondolkodás képes. Egyikük sem pusztán elméletet, tervet, koholmányt adott az emberi önmeghaladásra, hanem azt hagyták ránk, amit átéltek, megvalósítottak. Buddha megtapasztalta, hogy minden lény közös lényege a megvilágosodás, Jézus a teremtőből, Teremtőben élt. Lao-Ce az utat célnak tekintette. Egyikük se társadalmi, „világi” változásokról, reformokról álmodott, ennél alaposabbak, hitelesebbek, szabadabbak is voltak. Hogy követőik mit kezdtek a példájukkal, ez megint más kérdés. Hogy a Valósággal, Eggyel megélt intim kapcsolat köré ők közösséget, intézményt szerveztek, ezzel hatalmat is. Aki komolyan veszi az útját, nem a többieket, a világot becsmérli, hanem rendíthetetlenül arra törekszik, hogy a mérhetetlen valóságból éljen, megadja a teremtésnek, ami a teremtésé, Istennek, ami Istené, és minden az övé.

*

E múló pillanatban érezni az időnélküliség örömét.

*

Az olvasás túl távoli most, közvetlenebbül.

Március 21. A rendszerek nehézkesek, merevek; az élet mindig új.

*

Miért, hogy félnapos ételhiány után már szédülnek, fáj a fejük, korog a gyomruk, ingadozik a vérnyomásuk. A gyakorló ember húsz nap koplalás után sem érez éhséget. Átjutva az éhség tüneti, testi jelzésein, transzcendens tartomány fogad. Ám addig át kell törni a kettősségeken, a kellemes-kellemetlen, jó-rossz, éhség-teltség, át a zavaros nézeteken, amelyeket gyakran tudományosnak, sőt valódinak vélünk a nem ragaszkodásig. Elengedni az éhség első jelzéseit, megfigyelni a tüneteit, megtapasztalni azt, amire a kiürülő szervezet tanít. Ha csupán jóllakás, folytonos teltség és étvágy váltakoznak s nem éljük át a hiányt, hogy kerülhetünk egyensúlyba?

Mennyi önmagát jónak tartó módszert, tanácsot ismertem meg a böjtre vonatkozóan, „tudósait”, orvosokat is, de amit magamból tanulok, abból lehet érvényes. Visszalapozgatások a szakkönyvekben a tanácsok, ötletek újraolvasása mindig megingást, bizonytalanságot jelent, ragaszkodást a készhez, élettelenhez.

A jóllakottságot az éhség méri, az elteltséget viszont az üresség, de van valami ezen túl, a közös tér, ahol az ellentétek egybebékülnek. Ahol a forma üressé válik és az üresség forma.

Ezért nem fogadtam el egyik ezoterikus kiadó javaslatát, hogy írjam meg történetek nélkül a böjtölésem módszerét. Nincs rendszerem, mert épp a hiedelmeken, tanultakon való túljutás a fontos. Böjtöt vezetni — talán. Segíteni annak, aki kéri, igen. Bár vannak erre nálam is alkalmasabbak, orvosok, táplálkozási szakemberek, önjelölt üdvözítők.