Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Sajátos értékek a drámában 82 Szalay Adrienn: „Szeretném, ha Isten kicserélne minkeť 86 Demján Adalbert: Irodalmi és nyelvi interpretációk
Könyvről könyvre dik a vezérfonalhoz: a kontrasztív nyelvizsgálati és irodalmi tanulmányok direkt módon, a magyar és szlovák irodalmi és nyelvi tanulmányok pedig indirekt módon. Gyakorlati hasznosságuk többek között azon a téren is megmutatkozik, hogy a fordítókat a nyelvi jelenségek, az irodalmi alkotók és alkotások, a művelődéstörténeti korszakok mélyrehatóbb megismerésében segítő munkákról van szó. A nyitótanulmány L. Erdélyi Margit Sütő András drámainterepretációja. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja című dráma elemzésével a szerző saját bevallása szerint a „tragikusság” elemeinek s a katartikus élmény lehetőségeinek drámán belüli feltérképezésé-hez kíván hozzájárulni egy sajátos nézőponttal és egy „sajátos témafókuszálással”. Ez a feldolgozás valóban eltér az ismert interpretációktól, mert a drámaiságnak olyan szempontjait tárja fel, amelyek eddig homályban voltak. Háromlépcsős „témagócsort” leírva (az idill halála, az illúzió halála és az ember halála) a tragikum kibontakozását az interperszonális kapcsolatok szintjén vizsgálja. Valóban, mintegy térképszerűen vázolja fel a főhős és környezete kapcsolatrendszerét, majd a mű menetével párhuzamosan haladva fokozatosan tágítja a viszonyrendszerben résztvevők körét. Sematikus ábrák segítségével szemléletessé teszi a főhős és környezete viszonyát, elemzésében pedig kifejti, hogyan tartalmazzák ezek implicite a fokozódó tragédiát. Következtetésével, miszerint Sütő „szakszerűen oldotta meg a drámai szituáció kibontását”, csak egyetérthetünk. A Felvilágosodás és fordítás című értekezés Alabán Ferenc előadását tartalmazza. A 18. század irodalmának irodalomtörténeti elemzéséhez egy érdekes oldalról, a fordítói tevékenység felől közelít. A kor irodalmát annak funkciója, vagyis a felvilágosult értelmiség irodalmi és közéleti szerepvállalása alapján vizsgálja. Ezen szerepvállalás tükrében foglalkozik a fordítások kérdésével, keresve az idegen nyelvű irodalmi és egyéb művek átültetésének az irodalom- és művelődéstörténetben elfoglalt helyét. Bő tényanyag felvonultatásával kimutatja, milyen hatással volt a fordítók tevékenysége: kiemelkedő íróink és költőink művészi formálódására, a magyar irodalmi nyelv, a stílus és ízlés kialakulására, a tudományok művelésére, az új műfajok meghonosodására. A kor két nagy vezéregyéniségének, Bessenyi Györgynek és Kazinczy Ferencnek művelődési programját elemezve elénk tárja, milyen szerepet szántak a fordításnak a magyar irodalom és nyelv, s ezen túlmenően a társadalom fejlődésében. Az értekezés külön érdeme, hogy rendszerezett formájával, világos okfejtésével számot tarthat minden — az irodalom iránt — érdeklődő figyelmére. Az irodalmi tanulmányok sorába tartozik Szentesi Zsolt munkája is. Mint azt címe is elárulja, Értékközvetítés napjaink magyar irodalmában, a jelen kor irodalmával foglalkozik. Tanulmánya két szálon fut. Egyrészt bemutatja azokat a változásokat, amelyeken a művészettudományos gondolkodás, s azon belül az irodalomtudomány, -történet és -kritika keresztülment a múlt század 90-es éveiben. Felvázolja az új iskolák irodalom- és műfelfogását, amely „a műimmanens irodalomtudományos gondolkodás talaján állva” az érték meghatározásának két legfontosabb elemeként, a művet és befogadót tartja számon, és amely a műveket nemcsak múltjuk és jelenük, de jövőjük, vagyis a
