Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Sajátos értékek a drámában 82 Szalay Adrienn: „Szeretném, ha Isten kicserélne minkeť 86 Demján Adalbert: Irodalmi és nyelvi interpretációk
Könyvről könyvre is, amelyek egyben a szereplők karakterét, lelkiállapotát, hangulatát is hivatottak aláfesteni, pontosítani. A drámára jellemző „többesbeszéd” (a „kettősbeszéd” ellenében és mellett) túlnyomórészt azzal a céllal jelenik meg, hogy a beszélők között jelen levő közvetítő- és kommentátor-figura összeköttetést teremtsen a befogadó külső kommunikációs rendszere és a művilág belső kommunikációs rendszere között. Ez a jellemző különböző arányokban jelenik meg és funkcionál a dráma négy részében. A műalkotás alapos elemzése során egyértelműsödik, hogy egy ritkán előforduló drámatípusról van szó, amelyben a szerkezet, a formaalakítás módja befolyásolja a jelentést, illetve - Babits esetében -, a formakezelés elsődlegessége egy sejtelmes, misztikus tartalmú művet eredményez. Befejezésként elmondhatjuk, hogy Sájter Laura munkája határozottan hozadékot jelent a drámaelméleti szakirodalom számára általában véve is, részleteiben is, mivel kiemelt és nyomósított értékeket nyújt át az olvasónak a szecessziós dráma tudományos elemzésével kapcsolatban. A három kiválasztott alkotás elemzése újszerű szempontok szerint történik, és a szerző logikusan felépített levezetésének köszönhetően, világos összefüggésrendszerben valósul meg a szövegtani - drámaelméleti alapozású stílusvizsgálat, tipologizálás. Éppen ezért e tudományos munkát adaléknak tekinthetjük mind a drámaelméleti kutatások, mind a szecesszió stílusirányzatának irodalmi megjelenítésével foglalkozó szakirodalom szempontjából. A kiadvány tehát joggal tarthat számot nemcsak a drámaelmélet, hanem a tágabban vett irodalomelmélet szakembereinek az érdeklődésére is. (.Erdélyi Múzeumegyesület, Kolozsvár, 1999) Szalay Adrienn „Szeretném, ha Isten kicserélne minket” Nádas Péter Temetés című műve egy háromrészes trilógia utolsú darabja. 1977—1980 között írta a Takarítás, Találkozás című darabokkal együtt, melyek aztán a Színtér című gyűjteményes kötetben jelentek meg 1982-ben. Műelemzésem a színházművészet kérdéseit taglalja. Már az elején ellentmondásba ütközünk, hiszen a cím és a műfaj megjelölés jelentése első olvasatra nem összeegyeztethető. Nádas azt írja — komédia, szünet nélkül. A szerző ars poeticájának két eleme máris felfedezhető — egyrészt a műfaji határok kitágításában, másrészt a színházélmény, mint olyan létrejöttének meghatározásában. Nádas több művében foglalkozik színházzal, mint például a Nézőtéren vagy a Kérdések, kísérlet válaszadásra című színházi tárgyú írásokban. A színjátékok befogadásáról az a véleménye, hogy annak célszerű egy megszakíthatatlan folyamatnak lennie. (.A játék- folyamatos ideje nem szakítható meg szünettel.) Személy szerint egyetértek ezzel a megállapítással, hiszen a darab nézése során egy aurába, a mű aurájába
