Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: I. A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben (2) (tanulmány)
Popély Gyula részévé a honi iskolahálózatnak. A tananyaguk leginkább csak az elemi népiskolák, illetve a polgári iskolák anyagának ismétléséből és gyakorlásából állt. Az ilyen iskolákat a tanoncok csakis munka után, a délutáni és esti órákban, illetve vasárnap délelőttönként látogatták. Az impériumváltás idején a Szlovákiává váló észak-magyarországi területeken 98 tanonciskola működött, és azokat összesen 12 176 ipari és kereskedőtanuló látogatta.23 * * * A Felvidéken az impériumváltás idejére kiépült középiskolai hálózat méltán volt exkluzívnak nevezhető. A felső-magyarországi városokban már a 19. század folyamán létrejött a jól működő, nívós középiskolák sora, amelynek nem egy történelmi patinájú tanintézete akár több évszázados múlttal büszkélkedhetett. A hatalomváltás ezen a területen tehát a magyarországi átlagnál jóval több középiskolát talált. Az impériumváltás előtti tanévkezdés idején — 1918 szeptemberében a később Szlovákia néven szereplő felvidéki területeken volt 32 gimnázium, 6 főreáliskola, valamint ugyancsak 6 felső leányiskola, ami együttesen 45 középiskolát jelentett. Ezek között egyaránt voltak állami, felekezeti és községi tanintézetek.24 A legpatinásabb középiskoláknak természetszerűleg a gimnáziumok számítottak, ezen belül is a nagy múltú ún. királyi katolikus tanintézetek. Ez utóbbiakkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy a királyi katolikus gimnáziumok voltaképpen rendes állami tanintézetek voltak, bár megnevezésük ezt nem árulta el egyértelműen, ugyanis hiányzott belőlük az „állami” jelző. Ezeket az iskolákat a világi hatóságok 1773-ban vették át a Magyarországon akkor feloszlatott jezsuita rendtől. E rend kisajátított vagyonából létrehoztak egy, ezen iskolák fenntartását szolgáló ún. tanulmányi alapot, amelyet idővel királyi donációk, sőt különféle magánadományok is növeltek. Elnevezésükben a „királyi” jelző valójában államit jelentett, a „katolikus” pedig az iskolák eredeti hovatartozását jelölte. Ezek voltak tehát Magyarország legelső „állami” középiskolái. Az ország összesen 14 ilyen jellegű gimnáziumából 8 a később Szlovákiának nevezett felvidéki területeken volt található. „Királyi katolikus” főgimnáziumok működtek a következő felvidéki városokban: Besztercebánya, Eperjes, Lőcse, Pozsony, Selmecbánya, Szakolca, Trencsén, Trsztena.25 A kimondottan állami alapítású gimnáziumokat a dualizmus éveiben hozták létre, többnyire olyan megyeszékhelyeken, amelyeken addig semmilyen középiskola nem volt. A Felvidéken ilyen megyeszékhelyek voltak például Aranyosmarót, Ipolyság és Liptószentmiklós, de hasonlóképpen állami alaptípusú gimnáziumok működtek még Bártfán és Losoncon is. A római katolikus egyház által fenntartott gimnáziumok a Felvidéken kettő kivételével rendi tanintézetek voltak. A piarista rendnek 7 gimnáziuma volt a következő városokban: Kisszeben, Léva, Nyitra, Podolin, Privigye, Rózsahegy, Szentgyörgy. A premontrei rend két (Kassa, Rozsnyó), a bencés pedig egy (Komárom) gimnáziummal volt jelen a Felvidéken. Nagyszombatban működött egy ún. érseki főgimnázium, Érsekújvárott pedig egy államilag segélyezett községi katolikus főgimnázium.26 Az ágostai evangélikus hitfelekezet nyolc gimnáziumot tartott fenn a
