Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - KÖSZÖNTJÜK A 65 ÉVES CSELÉNYI LÁSZLÓT - Gál Éva: A két világháború közötti csehszlovákiai magyar regény és Neubauer Pál (előadás)

Gál Éva

4. 1. az avantgárd irány,

4. 2. az életrajzi, önéletrajzi irány,

4. 3- a polihisztorikus regény.

í. kisebbségi életérzés megírása nagyepikai társadalmi regény formájában

Az ide sorolható regények a Fábry Zoltán által támasztott igénynek próbálnak megfelelni, a kisebbségi mentalitás kialakulásának történetét regénybe öntve dokumentálni. Három alcsoportja különböztethető meg ennek a regénytípusnak. Születtek olyan regények, melyek teljes egészében a „szlovenszkói” mentalitás kialakulását írják meg (Darkó István Égő csipkebokor, Deszkaváros, Tamás Mihály Két part közt fut a víz), s találhatók a korszak regényirodalmában olyan művek, melyek csupán motívumként jelentetik meg a témát az adott regényben (Egri Viktor Demeter megtérése, Sziklay Ferenc A jöttmeni), és külön részkategóriát jelentenek a II. bécsi döntés után született regények, melyek sokkal nyíltabban szólnak a nemzetiségi kisebbségeket érintő témáról, a közösség küzdelmeiről, mint a területi visszacsatolást megelőző szakaszban (Szombathy Viktor És mindenki visszatér). A Fábry Zoltán által követelt nagyregény, mely a kisebbség-nemzetiség mentalitásának teljes társadalmi változásait képes lett volna bemutatni nem született meg. Ilyen mértékű társadalmi változást egyetlen regényben túlzó feladat volt kérni, és a kor dinamizmusa sem kedvezett a nagy narratívájú regény megírásának.

2. a baloldali politikai elhivatottságtól nem mentes valóságirodalom

Ez az irányzat szintén Fábry Zoltán munkásságához kötődik, a valóságirodalom elméletéhez. Fábry elmélete szerint az irodalomnak a korban szociális tettként kell szolgálnia a társadalmat. Elmélete az orosz rappista irodalommal és a német neue sachlichkeittel mutat kapcsolatot. Fábry elmélete szerint az íróknak a valóságot kellene objektíven bemutatniuk, teljesen eltávolodva a polgári pszichologizáló írásművészettől. A valóság objektív bemutatásakor a munkások és parasztok életvitelének kell a középpontban lennie. Maga Fábry ismeri el valóságirodalom-elméletének szűkösségét, túlságos egyoldalúságát.

A valóságirodalom jegyében születet csehszlovákiai magyar regények egyik fő jellemzője a szociális érzékenység. A regények szerzői leggyakrabban a városi munkás, falusi paraszt, favágó szociális helyzetét feltáró tematikát választják. Bányai regényeinek tipikus jellemzője, hogy szlovák munkásember élethelyzetén keresztül mutat be egy-egy problémakört, ezzel is kiemelve a valóságirodalomra jellemző internacionalista törekvést (Felsőgaram, Fakó földek). A korszak irodalmában a valóságirodalom jegyében születtek meg a nő korabeli helyzetét feltáró regények.

Az ide sorolható regények zárlata majdnem minden esetben hasonló, ezért tipikus zárlatnak tekinthető: a főhős életének egy korszaka lezárul, következő korszakát útnak indulással jelzi az elbeszélő, a reményt a jobb korszakra a reggeli utazás sugallja.