Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - KÖSZÖNTJÜK A 65 ÉVES CSELÉNYI LÁSZLÓT - Escorial avagy a Cs-tartomány (Szemelvények egy gyűjteményes kötetből) Rákos Sándor: Ének Babilonban, Petőcz András: Végtelen hömpölygés (48), Papp Tibor: Lássuk a főbe lőtt narancsot!, Esterházy Péter: Cselényi, Tőzsér (56)

Köszöntjük a 65 éves Cselényi Lászlót

(London), Siklós István (London) és Székely János (Marosvásárhely) részvételével.

Az Összefüggések III. része a Magyar Műhely 35- számában (1969. szeptember) jelenik meg. A vers utolsó darabjában, a III/10-ben már úgy működteti a látható nyelvet, hogy a mű befogadásakor egyértelmű legyen a vizuális olvasat fölénye. Egy szikra csupán, de elég arra, hogy az olvasó kétkedni kezdjen az üdvözülés eladdig egyetlen, a klasszikusan lineáris olvasat lehetőségében.

A 35. számot követő időkben a lap anyagi nehézségei miatt a 37. szám csak egy évvel a 36. után jön ki a nyomdából, majd újabb fél év múlva a 38. Cselényi László ezt már nem várta meg. Hazament, küszködött, megnősült, kiböjtölte a Krétakong tartó nehéz esztendőket, végleg gyökeret vert stb.

Amint a fentiekből kiderül, második tanulmányútjának végére tökéletes műhelyes lett belőle. Látványosan szerkesztett versei, össze nem illő darabokból kirakott sorai új hangot, avantgárd izgalmat hoztak a lapba. Az 1971-ben megjelenő 38-as antológia-számban egyike az alapembereknek. Ettől kezdve több-kevesebb rendszerességgel van jelen a folyóiratban, a személyes viszony és a kapcsolat a rozsdásodó vasfüggönyön keresztül is töretlen ívű. Később többször megfordul Nyugaton, ahol nyitott szemmel, érett fejjel vizsgálódik, azonban ezek az utazások már nem idéznek elő tektonikus mozgásokat költészetében. A nyolcvanas években a Magyar Műhely Munkaközössége tagjainak sorában olvasható a neve, s végül, 1990-ben, Kassák-díjat kap.

1989-ben a Magyar Műhely hazaköltözött Budapestre. A kemény évek legendás magyar irodalmi alakokkal és irodalmi legendákkal megspékelt Párizsa egyik-másik szerkesztő vagy munktárs egyszerű külhoni otthonává csendesült. A határok megszelídültek, a határállomások is szépen aszalódnak. Most mi, külhoniak társasutazunk Bécsbe, Budapestre vagy éppen Pozsonyba, ahol Cselényi Lászlóval, a költővel találkozván eleink szavával világgá prédikálhatjuk: látjátok feleim szümtükkel, így néz ki a hétszer főbe lőtt narancs.

(1998)

ESTERHÁZY PÉTER

Cselényi, Tőzsér

(Részlet)

Cselényi van egypúpú, van kétpúpú, sőt több... én a pozsonyi Cselényi Lászlóra gondoltam. A nem magyarországi magyar irodalmi tájékozódásunk hagyományosan Erdély-centrikus, aztán jön a bús Bácska, és csak utána a Felvidék. Cselényi következetes költészetépítése is több figyelmet érdemelne. Ő talán a legkitartóbb, legelszántabb avantgárd költőnk - mintha az ő esetében volna ennek a megjelölésnek értelme. Cselényi László megy az útján.

Milyen poétikai következtetés vonható le abból a bizalmasan tudomásomra jutott tényből, hogy Cselényi László március 15-én született, Tőzsér Árpád