Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Tuba Szúnyog Zsuzsa versei (A vándor dala, Utazás, Kötelék, Bűvölő, Hal(l)hatatlan zene, Az idő hatalma, A nyugalom pillanata, A hattyú, Titkos kamránk mélyén, Őszi önarckép, Játék, Míg fekszem)
Tuba Szúnyog Zsuzsa versei Titkos kamránk mélyén ~illatod eső áztatta földé szépséged lombok takarása szenvedélyed gyöngysorát — ha hull a viharban — más ne nézze más ne lássa Őszi önarckép Hátára csimpaszkodó árnyak kis őszi ködök rontják deli jó kedvét a nyár játékosának Sárfigurák dagonyáznak mindennapi megalkuvásaikban Játék koppanó jégszavak laza vigasságok vesszők és végek közt húzódó árokba színes betűket dobál az értelem Míg fekszem a májusi földön szemem vadlovat szelídít pillanatok füzérébe kapaszkodva befogja a suhanó időt lobogásból merevít képet részleteiben viszi az egészet s ha lenyomatát az emlékezet fala fogadja szemcsékre eshet szét a kép lángléptű időnk magával ragadja * Tuba Szúnyog Zsuzsa 31 éves, magyar-angol szakos tanárnő
