Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Tuba Szúnyog Zsuzsa versei (A vándor dala, Utazás, Kötelék, Bűvölő, Hal(l)hatatlan zene, Az idő hatalma, A nyugalom pillanata, A hattyú, Titkos kamránk mélyén, Őszi önarckép, Játék, Míg fekszem)
Tuba Szúnyog Zsuzsa A vándor dala Nincs maradásom, se menekülésem, mezőkön át futtat örök vándorlétem, tarisznyámban szépség, a karomban bánat, velük sodrom félre a rám csapódó ágat. Mellettem rohannak kukoricaföldek, az arcomat mossák láthatatlan könnyek, suttogásom belevesz a fákba, alkonyt repít a madár csattogó szárnya. Nincs maradásom, se menekülésem, otthonról jövök, estére haza kell érnem. Utazás Rásimulok a szélre, és szólok a fáknak a folyó körepéről, hajoljanak közelebb hozzám. Belegabalyodok az ágakba, és forgok, egyre csak forgok. És megsimogatom a hullámokat, tenyeremmel biztatom őket, hogy menjenek. Kötelék Ujjaim hegyéből árad a szerelmetes szeretet, mikor hajad lágy simaságán nyugtatom a kezem. Figyelem, amint érintésem fonala lebomlik, áttekeredik az ismert világon, túl az érzékelhető valóságon. Érted sündisznóvá változom, gömbölyödve köréd fekszem,
