Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - Tóth Ivett: Kísérletek (Életből életbe, Az óriáspapagáj, Angyal, Fa vagyok — próza), Múzsa (vers)

Kísérletek

jegyezted, hogy mit fog kezdeni ez a nő, így ötvenévesen? Kinek fog kelleni papagájszíneivel, fene nagy büszkeségével és a már megkopott vonalaival?

Elszörnyedve hallgattam a százkilós bunkó durva szavait. Talán még nekem is sértő volt a rengeteg kegyetlenség, amit az öreglány fejéhez vágott.

Akkor nevettünk a filmbe illő jeleneten, de mindketten szántuk ezt a boldogtalan óriáspapagájt, aki soha nem köszönt vissza nekünk az utcán. Annál többre tartotta magát. Akkor viszont egy szó nélkül, alázattal szedte össze a ruháit az aszfaltról.

Nem szipogott, nem könyörgött. Nem is kiabált. Büszkén, felemelt fejjel vonult ki az utcából és a pasi életéből.

Karjaival összefogta a színes, karneváli ruharakást, bepakolta a kocsijába és elment. Örökre. Képzeld, ma újra láttam őt. El se hinnéd, Annika már egy másik fickó oldalán díszelgett! Szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Persze ő most se köszönt vissza, magasra emelte új színre festett, még nevetségesebb búráját, és elment mellettem.

Erősen és büszkén markolta a férfi karját, jelezve ezzel mindenkinek, hogy hozzá tartozik. Az övé.

Érted te ezt? Lehet pirosabb a haja, erősebben kontúrozottak ráncos ajkai, rúzsosak sárguló műfogai, Annika akkor is talál magának valakit, aki eltartja. Lehet, hogy a végén ez a figura is ugyanolyan durván rúgja ki majd, de az már egy másik mese.

Angyal

Éreztem, hogy ő egy angyal.

Nagy kék szemei voltak, mélyek. Nyugtatóak, melyek hívtak, megfürdettek minden pillantással.

Ott álltam a gyalogátjáró közepén. Száz ember futott körülöttem, a percekért harcolva. Meglöktek — ... gyarlók. Nem értették, miért nem menekülök velük a nap szűkre szabott 24 órája elől. Miért nem próbálom megelőzni az időt.

Nem tehettem. Álltunk egymással szemben az út közepén. Némák voltunk. Én meg az angyal.

Nem akartam mozdulni. Olyan szép volt, fehér, és csak az enyém.

Akkor megmozdult a tekintete. Jelezte, menjek tovább. Egyedül.

Ellenkezni próbáltam, de elindultak lépteim. Visszanéztem utána, persze tovaszállt már régen. Mentem hosszú órákon át, reptét lesve, alakját kutatva a tömegben.

Azóta is keresem őt, minden átjáróban. Angyaltalanul járom az utcákat, hosszú órákon át.

Figyelem a szemeket, keresem azt a tavat, melyben pár percig fürödhetnék. Keresem az angyalszeműt, hogy kézen fogjam, és soha többé ne engedjem el.