Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - Tóth Ivett: Kísérletek (Életből életbe, Az óriáspapagáj, Angyal, Fa vagyok — próza), Múzsa (vers)

Tóth Ivett

Kísérletek

Életből életbe

Már vagy egy órája ülök itt, a szeles erkélyen.

Lábaimat pléddel takarták be, ami állítólag megvéd a hidegtől. Hajtincseimet az egyre erősödő szél arcomba fújja. Fázom. Egyre jobban, a hideg lassan átjárja elhaló végtagjaimat.

Hívni kéne egy ápolót, de hol van ilyenkor bármelyikük is?

Bizonyára a klubban nézik a meccset, s a legkisebb gondjuk is nagyobb egy didergő betegnél. Hetvenöt éves vagyok. Öt éve van már annak, hogy egyetlen kisfiam szeretetből elhelyezett ebben az otthonban.

— Mama — mondta akkor —, itt meggyógyítanak téged, azonkívül társaságod is lesz. De én is meglátogatlak téged, ne félj!

Azóta ritkán látom őt. Ha eljön, magyarázkodik, majd letesz elém pár képet az unokáimról. Igen, az unokák. Soha sem láttam őket személyesen. Azt hiszem, ők nem kíváncsiak rám. Mit is tud adni egy otthonban lévő nagymama?

És csak papírunokáknak becézem őket, hisz számomra ők csak képek formájában léteznek.

Te élet! Hová rejtetted el napjaimból a boldogságot? Hová vitted hajam fekete színét, szemeim csillogását, hová vitted a szeretetet?

Egyedül kell meghalnom? Én már csak az emlékekkel élek. Múltam egyes szereplői mind meghaltak már. A fiam is, számomra pontosan öt éve.

Egyre jobban várom az elmúlást. Álmaimban sokszor látom szegény páromat, ahogy tárt karokkal hív;

— Egyetlenem, gyere! Gyere hozzám.

Ilyenkor általában arra ébredek, hogy potyognak a könnyeim, s keservesen szólítgatom őt. De itt segítenek rajtam. Bejön egy ápoló, majd vigasztalásul beadja az erős nyugtatót. Eltelik pár perc, s én már nem hívok senkit se, nem vágyom sehová sem.

Csak fekszem. Nem tudom, mi van közelebb. Az élet vagy a halál.

Egyébként is, hol a különbség e két lét között?

Sok ember fél a haláltól. Én is féltem egyszer. Ma már tudom, hogy a halál előtti magányos, hideg évek jobban fájnak a végső elmúlásnál.

Magány? El ne feledjem, itt törődnek velünk. A látogatás előtti napon minden ápoló kedves, segítőkész, barátságos. Van idejük társalogni, tanácsokat adni, velünk tölteni az időt. Közben azonban végig mondogatják: