Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - TALLÓZÓ - Végh Balázs Béla: Az erdélyi magyar gyermekirodalom vizsgálata (1990—2001)
TALLÓZÓ értelmezők, akik valamelyik egyetemes érvényű értékparadigma szerint vizsgálják az irodalmat, és az esztétikumot, a műfajiságot vagy a történetiséget veszik alapul. Mások a két világháború közötti irodalmi tudatból átörökített területi elv alapján beszélnek anyaországi és határon túli gyermekirodalomról, megerősítve a gyermekirodalomban is a centrum és a periféria elkülönítő értékrendjét. A Komáromi Gabriella szerkesztette Gyermekirodalom évtizedünk legátfogóbb és legszínvonalasabb megvalósítása a gyermekirodalomról, valójában ennél is több, mivel kitekintést nyújt a gyermekkultúra egészére, azt sugallva számunkra, hogy az irodalom csupán része egy átfogóbb műveltségnek. Ez a könyv a magyar és a világirodalmi jelenségekkel összefüggésben említi az erdélyi szerzőket és legértékesebb alkotásaikat. így kap helyet a műfajközpontú és értékszempontú vizsgálódásokban Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos és Méhes György. Komáromy Sándor, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanára két könyvében is foglalkozik az erdélyi magyar gyermekirodalommal. Költők és művek a XX. századi magyar gyermeklírából című verselemző kötetének A határon túli gyermekirodalomról szóló fejezetében Kányádi Sándor gyermekverseit is elemzi. Továbbá felsorolja a költő gyermekirodalmi könyveit, és értékeli gyermeklíráját. Másik könyvében, A határon túli újabb kisebbségi magyar gyermeklíra antológiájában Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Palocsay Zsigmond, Fábián Imre, Ferenczes István, Markó Béla és Kovács András Ferenc gyermekverseiből áll össze az erdélyi fejezet. Figyelemre méltó a kötethez írt előszó, különösen a benne foglalt általános érvényű gondolatok, amelyek a gyermeklíra sajátosságairól és szépirodalmi helyéről szólnak. Ugyancsak itt tesz kísérletet a szerző a határon túli gyermeklíra ismérveinek a megfogalmazására, szerinte a hagyományhoz való ragaszkodás és a megújulási igény szimultán jelenléte tartja fenn ennek a líratípusnak az értékambivalenciáit. Bognár Tas A magyar gyermekvers című tanulmánykötetében történetiségében vizsgálja a gyermekvers műfaját Bornemisza Pétertől Kányádi Sándorig. Öt évszázadon át szerzőtől szerzőig haladva tesz kísérletet a magyar gyermekvers sajátosságainak megfogalmazására. Természetesen az erdélyi magyar gyermekversről sem feledkezik meg, és bevonja vizsgálódásainak körébe Kányádi Sándor, Páskándi Géza és Szilágyi Domokos verseit is. A kötet ezenkívül az egyes szerzőkre vonatkozó bibliográfiai, az egész műfajt illetően pedig szakirodalmi jegyzeteket tartalmaz, emiatt enciklopédikus jellegű kiadványnak is számmíthat gyermekirodalommal foglalkozó szakemberek számára. A szakkönyvek között egyetlen hazai kiadványként említhetjük Kiss Juditnak a Bevezetés a gyermekirodalomba című munkáját, amely elsősorban elméleti jellegű tájékozódást nyújt a gyermekirodalomról. A szerző főleg angolszász nyelvterületről szerzi szakirodalmi értesüléseit, metairodalmi jellegénél fogva hiányoznak a könyvből az elméleti megközelítések szépirodalmi referenciái. A tanulmánykötetek mellett értékesek és hasznosak a gyermekirodalmi lexikonok, illetve az irodalmi lexikonok gyermekirodalomról szóló címszavai.
