Irodalmi Szemle, 2003

2003/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Műfordítás és recepció

Könyvről könyvre

— lényegében azonban még ekkor sem létezett fordításkritika, s az ismertetésekben és jellemzésekben csupán általános észrevételek és utalások kaptak helyet a fordítók munkájára vonatkozóan;

— a könyv szerzőjének kutatásai és értékelése alapján az is kiderül, hogy művészi és nyelvi-stilisztikai szempontból a leggyengébb fordítások kevés kivétellel a budapesti kiadóknál jelentek meg, s az irodalmi folyóiratokban, amelyek viszonylag jó szlovák nyelvi háttérrel rendelkeztek (Sokol, Orol, Dunaj, Slovenské pohľady...), a fordítások színvonala is jó volt, éppúgy mint a Turócszentmártonban és más szlovák városokban működő kiadóknál megjelent fordításoké.

Karol Tomiš könyvének kutatási területe 1918-al zárul, mely történelmileg a határát is jelentette a szlovák—magyar kapcsolatoknak és a magyar irodalom szlovák befogadásának. 1918-ig ugyanis a szlovák és a magyar irodalom egyazon állam keretei között létezett és fejlődött, melyben a társadalmi, politikai és kulturális közeg azonos volt. Az első világháború után, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával új feltételrendszer alakult ki: a szlovák kulturális kontextusban a magyar irodalom elvesztette addigi kiváltságos helyzetét és egyike lett a többi külföldi irodalomnak. Az állami és kultúrpolitikai érdekek megszűnése után a műfordítás helye és funkciója is megváltozott. Az is történeti tény, hogy idővel fokozatosan megcsappant a magyar irodalmat eredetiben olvasók száma, s így ennek természetes következménye lett a műfordítások jelentőségének megnövekedése. Ez a tény pedig már egy új kultúrközvetítő szerep felvállalásának szükségszerűségét is feltételezi, mely új dimenziókkal és távlatokkal ruházza fel a szlovák műfordítást, mint irodalmi jelenséget.