Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Műfordítás és recepció
Könyvről könyvre Podtatranský ültetett át szlovákra. A Szlovák Nők Egyesülete Živena című havilapja mutatta be legelőször Ady Endre költészetét a szlovák olvasóknak. 1916-ban ez a lap közölte Štefan Krčméry Ady-fordításait is. A könyv szerzője külön fejezetben foglalja össze az ún. „magyarbarát” szlovák időszaki sajtóban megjelent fordításokat. A magyar kormány által támogatott vagy kiadott ún. „uhrofil” újságokban és folyóiratokban a szlovákra fordított magyar irodalmi művek túlsúlyban voltak. Eltekintve e szlovák lapok ideológiai szerepétől és politikai színezetű funkciójától (Slovenské noviny, Vlasť a Svet, Naša zástava) a legátfogóbb képet nyújtották a kortárs magyar irodalomról, s a források szerint gazdag fordítási anyaguknak mintegy negyven százalékát a magyar irodalom tette ki. Külön nagyobb fejezetben dolgozta fel a szerző a könyv alakban megjelent magyar művek szlovák fordításait. Karol Tomiš ebben az esetben is határozottan rendszerezi anyagát, tárgyszerűen, pontos áttekintést ad és objektíven értékel. Felvezetésként a szlovák könyvkiadás és könyvterjesztés 1860 és 1918 közötti időszakát jellemzi, tudatosítva, hogy a könyv alakban és egyéb nem időszaki kiadványok formájában megjelent fordítások szlovák recepciójának jellegét a kulturális, politikai és társadalmi helyzeten kívül a szlovák nyomdaipar helyzete, a kiadói viszonyok és vállalkozások, a könyvterjesztői és az olvasói viszonyok alakulása is befolyásolta. A kiadók és vállalkozók csupán olyan kiadványokat jelentettek meg, amelyeket jól el lehetett adni és hasznot hoztak: vallásos és olcsó szórakoztató irodalmat, képes kalendáriumokat, amelyek a legszélesebb olvasói érdeklődést és igényeket igyekeztek kielégíteni. 1896-ban megalapították Turócszentmártonban a Kníh- tlačiarenský účastinársky spolok (Könyvnyomdái Részvénytársaság) elnevezésű üzemet, mely a többi kisebb vállalkozás mellett a legtermékenyebb szlovák kiadó volt és hosszú évtizedeken át eredményesen működött (1896—1945). Nagyszombatban, Rózsahegyen, Liptószentmiklóson és még további városokban is működtek időszaki szlovák kiadók és nyomdák. A megjelent szlovák könyvek olvasókhoz jutását azonban hátráltatta a könyvkereskedések és a könyvtárak hálózatának fejletlensége. Az első szlovák könyvkereskedő Eugen Krčméry volt, aki 1850-ben nyitott könyvesboltot Besztercebányán. Könyvkereskedők hiányában a szlovák könyvek terjesztésében a legnagyobb szerepük sokáig a vásári könyvárusoknak volt, akik főleg szórakoztató és ponyvairodaimat, továbbá a keresett naptárakat árusították. A kiadói vállalkozások veszteségességét úgy igyekeztek csökkenteni, hogy az egyes művek példányszámának állandó szintjét előjegyzési rendszerrel és a könyvek sorozatokban való kiadásával biztosították. Fejtegetései során Tomiš hangsúllyal mutat rá arra a körülményre, hogy a korabeli szlovák kiadóknak rendkívül erős konkurenciát jelentettek a legnagyobb budapesti magyar kiadók, például a Franklin Társulat és az Atheneum, amelyek eredeti magyar irodalmat és magyarra fordított külföldi irodalmat adtak ki. A szlovák könyvkiadásra nyomást gyakoroltak azok a budapesti magyar kiadók is, amelyek szlovák nyelvű irodalom kiadását is felvállalták (Méhner Viktor, Rózsa Kálmán és felesége, Eisler Gusztáv kiadói). Míg a szlovák kiadók publikációi kis példányszámban jelentek meg, és sorozataik
