Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: I. A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben (Vázlatos áttekintés) (tanulmány)
nem magyar ajkúak panaszkodnak, és amelyet ily hiteles bizonyság mellett bajos is eltagadni. De konstatálhatja mindenki azt is, hogy ezen rendelkezések nyílt ellentétben a nemzetiségi törvényben garantált tanszabadsággal — szakítást jelentenek azon szabadelvű irányelvvel, melyet az 1868. évi alaptörvény szabott.”30 Szlovák részről a Szlovák Nemzeti Párt sajtóorgánuma, a Národnie noviny kelt ki leghevesebben e törvény ellen még annak előkészítési stádiumában. A lap szerkesztőségi vezércikke mindjárt parlamenti beterjesztése után ún. janicsártörvénynek nevezte Apponyi miniszter törvényjavaslatát, vagyis arra való törekvésnek, hogy a nem magyar iskolák tanítói növendékeiket minél tökéletesebben magyarokká asszimilálják.31 Azt is le kell viszont szögeznünk, hogy a szlovák tanítóság többsége nem helyezkedett szembe a Lex Apponyival, és valójában egyetlen szlovák katolikus vagy evangélikus tanítói szervezet sem tiltakozott ellene. Az Anton Stefánek által szerkesztett és kiadott szlovák társadalmi és kulturális folyóirat, a Slovensky obzor 1907. áprilisi száma is megütközéssel konstatálta, hogy a szlovák iskolák tanítói — horribile dictu — még szimpatizálnak is az Apponyi-féle törvényjavaslattal. A lap cikkírója szerint ennek egyrészt a szlovák tanítóság nyomorúságos szociális helyzete, másrészt saját papjai és egyháza irányába való társadalmi kiszolgáltatottsága az oka.32 Az 1907:XXVII. te. végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1907. július 19-én kelt 76. 000 számú körrendelete volt hivatott gondoskodni. Ebben a miniszter újból megfogalmazta az 1907:XXVII. te. egész belső logikáját: „(...) ezúttal is hangsúlyozni kívánom, hogy ennek a törvénynek egyáltalán nem az a célja, hogy az a jogosult befolyás, melyet a hitfelekezetek az általuk fenntartott iskolák működésére — főleg a valláserkölcsös nevelő hatásnak biztosítására — gyakorolnak, csökkentessék vagy korlátoztassék; avagy, hogy az állam oly irányú beavatkozása váljon lehetővé, mely az iskola felekezeti jellegének megszüntetésére vezetne, de igenis célja az, hogy a magyar állam területén fekvő minden iskolából kiirtassék a nemzet egységének megbolyga- tására irányuló minden törekvés, sőt, hogy a magyar állampolgári tudat és hazafias érzület ápolása tekintessék minden iskolában a nevelés egyik legfőbb céljának.” A magyar nyelvnek pedig — a nemzetiségek anyanyelvének elnyomása nélkül — rövid időn belül „közkinccsé” kell válnia minden magyar állampolgár számára.33 A magyar tanügyi kormányzat az 1908. évben megjelentette A magyar nyelv tanításának terve a nem-magyar tannyelvű népiskolákban és Útmutatás ezen tanításterv használatához című módszertani segédkönyvét, amely konkretizálta az 1907:XXVII, te. 19. paragrafusa rendelkezéseinek kívánalmait az államnyelv elsajátításával kapcsolatban. „A magyar nyelvtanítás célja — szögezte le e tanterv bevezető része —, amint azt az 1907. évi XXVII. te. 9. paragrafusa előírja, a nem-magyar tanításnyelvű népiskolákban az, hogy a nem-magyar anyanyelvű gyermek a népiskolában a magyar nyelvet annyira megtanulja, hogy a IV. évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóban és írásban érthetően ki tudja fejezni.”3^ Az idézett tanterv a magyar nyelv tanításának heti kötelező óraszámát is A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben
