Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - Zalaba Zsuzsa írásai (Rejtekhely, A csend szilánkjai, Szívemből szárnyak, Átváltozás, Egy anya vallomása, Történések, Szárnyalás, Madárasszony
Zalaba Zsuzsa írásai Szívemből szárnyak Ahogy hallgatom Fának dőlve Ölbe hullt kezekkel Suttogó suhogás Most megnyitja mellkasom Szívemből szárnyak Madaram repítik Feléd Átváltozás A kaméleon legszebb ruhájában lámpásként lépett az utcára Mélyen meghajolt minden jól öltözött járókelő előtt kik a sarkon túl megigazították álarcukat Egy anya vallomása Eszternek és Dávidnak Nem néztek vissza többé. Pedig a ház ablakában fény gyűlt, s a kapu ajtaját is olyan otthonosan mozgatta a szél. Arccal a mindenség felé. Gyerekcipőben indultak el. Sárban, mézédes virágzásban, lehullott levelek és hótakaró között. Kövekkel kitömött zsebek. A kötényben szeder, vadalma. Nyársra tűzött hús. Kéz a kézben. Év évet követve. Szemükben a tenger. Ki-kiloccsan. Mögöttük városok és sietős léptek zaja. A fák mögött barátok. Az idő porában egyre nagyobb és nagyobb lábnyomok. Lassan cipőt cserélnek. A férfin megfeszül az ing. A nő gyengéd oltalom. Szembenjövők mindig akadnak. Követők is. Szépen, sorjában. Az enyéim szárnyalnak. Ég és föld között. Nevüket porba írják, arcukat beragyogja a nap. Nem tudni, merre járnak. A vállukon meg-megpihennek a madarak. Meghozzák majd a hírt. A föld nem olyan nagy, mint ők. Nincs mitől félniük. Félek helyettük én, aztán már én sem. A megtett út ráncokban mérhető. Az életük, az énekük bearanyozza az elmúlás barázdáit. Amíg élnek, álmokat szőnek. Amíg álmokat szőnek, élnek. És én az árnyékuk maradok. Örökké. Történések Ajtók mögül leselkedő hófehér takarók Az angyal nyakán szakadt póráz A kulcslyuk a legnagyobb kísértés
