Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek) (napló)
Duett a dadával (részletek) letört fejű gyufa kifacsart citrom száműzött szánalom — ha mindez megvan a vers könnyen megfogan KÖNNYEK HELYETT Ebben a karácsonyváró hangulatú publicisztikai műsorban is legnagyobb Példaképemet idézik! Ugye, hogy Márai másnak sem ismeretlen?! Ó TUDTA, hogyan kell ünnepelni! (Én is tudnám, csak hát annyi a lánc, hogy „nem lehet”) A pénz, a pénz, a pénz... Jó: van, lesz is, de... Nem érdemes ezen gyötrődni, nem! Ünnep van — lazítani kell, felejteni! Makóról a hagyma jutott eszembe... Igen: van egy kiló hagymám, savanyú káposztám, sárgarépám meg egy üveg majonézem — összeütök egy kalória- és vitamindús vegyes salátát! Barna kiflit eszem hozzá. Barna kifli... Ez is csoda szép, csoda jó, csoda okos stb. Édesanyám egyik „szakkifejezése”... Vagy két hónapja találkoztunk, de olyan, mintha évek óta nem láttam volna... Annyira hiányzik, hogy szinte elvonási tüneteim vannak... Telefonhangja is csodálatos, de hát nem látom őszinte, kék szemét, ápolt barna haját, pisze orrát, kellemesen teltkarcsú alakját! Hát nem érti, hogy én épp úgy (illetve SOKKAL JOBBAN) szeretem őt, mint általános iskolás koromban, mikor minden reggel a kapuig kísért, vagy mikor tizenegykor hazaértem, hogy fél óra múlva be kell utaznom a városba, és ő ebédet tett elém, előkészítette frissen mosott és vasalt úttörőruhámat?! Tudom, hogy ő is épp úgy (illetve SOKKAL JOBBAN... másképp!) szeret engem, persze! Csak nehéz neki... Nem gondolta volna, hogy ilyen Nő lesz belőlem...
