Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek) (napló)
Duett a dadával (részletek) — Hogy kezdődik 2002 decembere? Úgy, hogy kiegyeztem boldogságommal, már nem szégyenkezem miatta magam előtt, miként pár napja, pár hete még tettem azt. — A szerelem szelét (vagy csak lenge szellő volt az...?) elhessegettem magamtól, a szerelem orkánját meg szinte hívogatom magamhoz... — Vannak „egész” napok és „fél napok”, melyek olyan sokszínűek, tarkák, szinte csiricsárék. Az első kategóriába tartozik a kedd, a szerda, a csütörtök és a szombat (az első három a kemény munkáé, a negyedik a pihenésé, a „hámból kirugdalásé”), a másodikba a hétfő, a péntek és a vasárnap (ezeken a napokon „vegyül” a még/már nem munka és a még/már nem pihenés). — Mikor a vágyat nem is a hormonok irányítják... Mikor az idő úgy szorít, hogy az idő szinte megáll... Mikor annyi a (szőke nő, idős roma fazon, ez meg az képében) az akadály, hogy egy-egy negyed pillantás (sem) félreértett (és perzsel)... Istenem, hát ez már szerelem lenne?! — Akivel felforrasztjuk egymás vérét, arra csak legyinteni lenne érdemes? Illetve azzal „nem szabad” többé szóba állni? — Ha csalódott bennem, sajnálom... Én csak az önbizalmát igyekeztem egészséges irányba terelni. És még nem adtam fel! — Fekete a haja, fekete a pillantása, feketében jár, ajándékot akar venni nekem, igyekszik csábító lenni és titokzatos, őszinte, mindig üdvözöl. Szakács. Fiatalabb nálam. Nem is tudom... Mintha már kivetettem volna rá a hálómat... — Nagy feladat „per pillanat”. Lenne mit felgöngyölíteni meg összekötözni meg satuba szorítani meg megszelídíteni meg ilyesmi, de most fontosabb feltárni a tényeket azok előtt, akiket immár huszonhét éve kaptam Istentől! — Tetthely. Hajnalban hintaszéken himbálózik a Hangulat, kora reggel meg trapézra ugrik. (Tudni kell, hogy a trapéz a krízishez tartozik. „Nyugodtan” kell rajta ugrabugrálni!) — Tényfeltárás. Épp annyit mutat az óra, mint ahány éves voltam, mikor „beugrott”, miért vagyok.
