Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek) (napló)
Duett a dadával (részletek) — Kedd este. Jó lenne űrhajóra szállni, megkerülni néhányszor a Földet, és szombaton délben ugyanitt landolni! — Néha az érzelem vezérel, néha az értelem. Néha az ösztön, néha a tudat. Van, mikor egyszerűen csak részegen józan az eszed vagy józanul részeg. Eszerint változik szemed színe. — Szerda. Tegnap még szombatig nem akartam itt lenni, de ez ma „hirtelen” megváltozott: pénteken 14 órára időzíteném a landolást a téren a szökőkút mellett (akkor is, ha már nem működik). — A körtére szomjas vagyok. De a zabpehely túl száraz, a cigarettától meg a lelkem is kiszárad. És nincs kibe beáztatni! — Miért merítek én mindig a mából?! Múltam izgalmasabb! Vagy éppen annyira súlyos, hogy a papír összeroskadna alatta? — A múltat vállalni kell. Nem szabad elhinni, hogy van mit szégyelleni. — Napló. A mai nap legintenzívebb negatív élménye megvolt, már csak versbe kellene /s/írni, de még mindig a tegnapi fekete szoknyás tündér mosolyog rám. — A világom meg a világ körülöttem? Akárha csak egy szumóbajnok pókhálóval birkózna. — Ha félreértés és alábecsülés van, vedd igénybe páncélodat, és leplezd mosollyal felháborodásodat! Ha nincs vélemény, legyints egyet! De ha támadnak, elő a sztaniolba csomagolt nyilakkal! — Az én bumerángjaim nem szoktak visszacsapódni. Egyébként is: többnyire magam ellen használom őket. — A büszkeség és a szomj örök harcába mindig beavatkozik a felháborodás. Ha az igényesség meg az őserő küzd egymással, az érzékenység szokott közbeszólni.
