Irodalmi Szemle, 2003

2003/2 - Papp Tibor: A szekta (elbeszélés)

A szekta

Olivér, maga ne analizáljon engem, dr. Freudnak egyeben se járt az esze, mint a testi viszonyokon. Az Elmélkedésvezető Testvér szerint nekünk éppen ezzel kell szembeszegülnünk.

Mert az Elmélkedésvezető Freudról is okítja magukat...

Nem, csak megemlítette. Na, menjünk tovább. A bal felső hurok a tudás eligazítása az érzelmi gazdagság felé. Az Elmélkedésvezető Testvér szerint ez olyan, mint amikor a mágnesességből elektromosság lesz, abból meg fény. Nem az a fontos, hogy pontos magyarázatot találjunk arra vonatkozólag, hogyan történik ez az átváltozás, hanem az, hogy tudjuk és átvigyük ezt a mechanizmust a saját életünkbe.

Olivérnek, midőn Anna gótikusán hosszú s ettől légiesen könnyű, kecses madártolihoz hasonló ujja alatt a kirakatüvegen formálódó hurkot nézte, kunkori hajtincsek, pubiszőrök meg női alsóruhából kilógó cérnaszálak jutottak eszébe:

A szabálytalanul köröző vonalak, melyek — ha beleéli magát a szekta valamelyik tagjának, nevezetesen Annának a helyébe — egy életszelet hurkai, derűs és derűtlen napok fonalai, napraforgó tányérok és forgószél, öröm és hazugság, melyeket nem elraktározni kell, hanem újra és újra megélni. A pucér vonalnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy a képzelet minden fortélyára nyitott, a hozzá horgonyzott gondolatnak nincs határa. A vonalban nincsen semmi, de lehet minden. A fent kihajló kunkori szár talán egy törött órarugó vége, vagy a stadionba érkező maratoni futó útvonala, vagy éppen egy fürdőruhából kikíváncsiskodó szőrszál, mely napozás közben az enyhén széthajtó női combok között bújik ki a selyemfényű anyag alól. A rajz minden fotográfiánál izgalmasabb, mert a háromdimenziós élő képet a képzelet bontja ki belőle, elasztikusán, mélységgel vagy egyszerű sima bőrfelülettel, mely a has puha párnáján feszül, vagy netán a nyakat takarja ott, ahol egy hosszú csók kékes rózsával fejeződik be. A sokszor megismételt gyűrűre koncentrálva a gondolatok úgy segítik egymást, mint a patak bukdácsoló hullámai a kövek között

A bal alsó hurok — folytatja Anna a tanítást — a szenvedés hurka, amit emberi mivoltunkból kifolyólag nem kerülhetünk ki. Előbb-utóbb egyszer vagy többször mindenkit hatalmába kerít, s akkor nekünk tudatosan kell jóra fordítani, fénnyé varázsolni a szenvedés negatív energiáját. Csak akkor tudunk erre felkészülni, ha sokat elmélkedünk róla, ha magunkban tisztázzuk a szenvedésből kivezető folyosók helyét, ha akaratunkat erősítjük a kivezető folyosók végigjárására. Mert nálunk a szenvedésből való kilábalás a cél, mi nem vagyunk aszkéták, mi az élet napos oldalát keressük.

Látja, Olivér, a négyhurkos ábra, a fejét-farkát behúzó teknősbéka — a hasonlat nem véletlen, hiszen a teknős páncélja az erkölcsi keménységet, a közösség tagjainak összeroppanthatatlan meggyőződését jelképezi — a négy égtájat mutatja, a felső boltív pedig a Napot. Ilyen egyszerű a mi világunk. Magának sem ártana kiszellőztetni magányának barlangjait.