Irodalmi Szemle, 2003

2003/12 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Végh Péter: Az ígéret (novella)

Ha a lelkem nyűgét..

Ha a lelkem nyűgét Egyszer majd levetem, Hogyha már szabadon Szárnyalhat a lelkem,

Mit földi létemben Meg sose tehettem, Elindulok, hogy a Földet átöleljem.

Rögvest szert teszek egy Táltos paripára, Felpattanok én egy Fényes napsugárra,

Az egész világot Körbelovagolom,

S paripám kikötöm A legszebb csillagon.

Király leszek én a Csillagos mezőben,

Ha akarom, ha nem,

Lesz aranyam bőven. Parancsba adom majd A mosolygó napnak, Szórjon belőle az Otthon maradiaknak.

Hogyha a ragyogó Nagy Göncölszekéren Apámat s anyámat Sikerül elérnem, Örömkönnyeinkből A napnak sugára Szép szivárványt fest majd Az égnek boltjára.

Hogyha egyszer majd a Testemből kilépek,

Testem a síré lesz,

De lelkem tiétek.

Azért ti engemet Sose sirassatok,

Hiszen mindörökre Köztetek maradok.

Költészet

Hol Isten nincs,

Ott költészet sincsen,

Mert a költészet Maga az Isten.

Az élet

Az életet nem kérte senki,

Az életet az Úrtól kaptuk.

Ha eljön a nap és visszakéri, Megköszönjük és visszaadjuk.

Felfordult csónak

Fejünk felett az ég Felfordult csónak,

Uram, nyújtsd már kezed A fuldoklóknak!

Keblem harangja

Szívem,

Te vagy keblem harangja,

Tudd meg, hogy testem csak addig él, Míg a Teremtő úgy akarja,

Mert kezében a Harangkötél.

Gágyor József versei