Irodalmi Szemle, 2003
2003/12 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Kmeczkó Mihály: Kaland (novella)
Kmeczkó Mihály Bár más voltál, mint ami most vagy. Egyszer csak engedni kezd a szorítás. A külső erők eloldalognak. Tudod-e, honnan szabadultál? Abból a régióból, ahol minden önmaga ellenébe fordul. A teljességnek abból a szférájából, ahol kígyóként a saját farkadba harapsz, és ugyanazzal a farokkal igyekszel megfullasztani magadat. Ahol a nyelv a fogakat is cafatokra tépi. Ahol a homl/i/okával lát, aki néz. K ö z h a n g Közeledsz attól, aki küldött. Távolodsz ahhoz, aki hív. Téged lát, amit nézel. Tiéd lesz a semmi. Mind. VI. RÉGIÓ Most engedd érvényesülni a szemben álló aurás alakot. Egyre közelebb és közelebb vonz, mígnem teljesen magába szív. A kalandnak ebben a fázisában már ne kösse le a figyelmedet semmi felesleges. Ne érdekeljen az sem, hogyan jutottál az aurás alak belsejébe. Ebben a régióban más törvényszerűségek érvényesülnek, mint ott, ahol eddig megfordultál. Az aurás alak belsejében az lesz az érzésed, hogy polipszerű lénnyé változol. Célodtól ne csábítson el a kérdés: Mindez hogyan történhetett, s miért. A történés immár a saját törvényszerűsége szerint halad előre. Egyre több nyúlványt növesztel. Behatolsz az aurás alak minden porcikájába, mígnem az az érzésed támad, hogy immár te vagy az aurás lény. Közvetlenül az utolsó alatti szférában vagy. Abban a régióban, ahol minden mindennel azonosulni vágyik. I\4inden mindennel egyesülni akar. K ö z h a n g Én voltam én, te voltál te. Te lettem én, s én lettél te. Együtt a csend visszhangja vagyunk. S csak ragyogunk,csak ragyogunk.
