Irodalmi Szemle, 2003
2003/12 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Öllős Edit versei
Öllős Edit versei PORSZEM A VILÁGŰRBEN A betevő falat lett végzetem. Megtépázott idegszálak húzódnak lelkemben. Honnan indultam? Hová érkezem? Ami közte van, szétboncolt képzeletem. *** Mikor duruzsol a kétségbeesés, az elviselhető. Ilyenkor a pillanat meddő. Ha fellázad, társtalan a tüntetés. Tanácsot kérni, ha nem lenne cselszövés... VITA A határok arcán a sors fintora. Megszabadulni tőlük leplezett álca. A kultúrák különböznek, az eszmecserék összevesznek. (Kisajátítani egymás véleményét annyi, mint mindig, mindenben egyet érteni Istennel.) „TRAGÉDIA” mintha várnál egy megjegyzést ami némi lázongást elősegít de még a zaj is néma pedig a múzsa mostanság ketyegő atomóra délelőtti versem délután legépelem de mi van ha fordul közben világképem?! LÁTOGATÁS Míg hadihajón fontos küldemény érkezett, a hátsó bejáraton beállított a szenvedés. Társa a szédelgés. Cinikus életszemlélettel pedig csak vihogva lehet verset írni, manapság nem divat párnák közt sírni.
