Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - Dobai Péter: Ady Endre kérdéseire merészelt kései válasz: „Ki látott engem?” (vers)
Dobat Péter Ady Endre kérdéseire merészelt kései válasz: „Ki látott engem?” Ki látott egyszál harcaidban, csapongó szerelmeidben, hősi hanyatlásodban Téged? Talán tizennyolcban, a fagyott lövészárkokban harcoló magyar bakák, éhező közvitézek? Talán tizenkilencben a frontokról visszaözönlő vöröskatonák, a proletárok? Talán Trianonban kivégzett hazád, a világtalanná tett nemzet? Látott Téged a Te fajtád, a Te néped, az általad elátkozott tömegek? Talán a geszti gróf Tisza István, akiről a rangot, a sok érmet Ady Endre, Te, egyetlen verssel letépted, talán a „disznófejű nagy úr”, ő látott volna Téged? Igazad volt, Ady Endre! „Nekünk Mohács kell!” Sőt, Muhi! Sőt, Máj tény! Sőt, Világos! És Arad mindenáron, igen, mind a tizenhárom! Talán Léda látott, talán Csinszka — Csinszka, aki isteni szépségedet asszír fejedelem szépségéhez hasonlította — igen, talán Csinszka látott Téged... Talán soha senki sem látott Téged?! Talán a végén, a fehér pavilonban, a sudár szépséges, ifjú nővérek a szanatóriumban mégis láttak Téged, ahogy fulladsz, rekedsz, eszméletedet veszíted, és démoni erővel eszméletedet újra meg újra visszanyered országos átkaidban,
