Irodalmi Szemle, 2003

2003/11 - A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL - Gyömbér Béla: Cselényi László „feladta” a leckét

A szerkesztőség postájából

siti életrajzában. (Lacnota tiahla sem žiactvo slovenské... Žilo satu ako v raji...) Az olcsóság vonzotta ide a szlovák tanulókat... Mint a paradicsomban, úgy élt itt a tanulóifjúság. (Jonáš Záborský is sajógömöri diák volt egykoron. Ezek a megállapítások a későbbi időszakra is vonatkoznak. Bencze Samu, a polgári iskola igazgatója írja 1887-ben: „A városban 5-6 frt havi fizetésért tisztességes polgári családoknál kaphatni teljes ellátást, tehát: lakást, élelmezést, fűtést, mosást, világítást. Ha ehhez hozzászámítjuk a 10-15 frt-nyi segélyt, melyben egy szegény tanuló iskolánk részéről részesül: elmondhatjuk, hogy nincs az országban olyan tanintézet, melyben kisebb költséggel taníttathatnák gyermekeiket a szülők, mint minálunk. Egy másik, nem kevésbé fontos előnye iskolánknak az, hogy a tót ajkú iíjú egyévi ittléte után tökéletesen megtanul magyarul.” A sajógömöri latin iskolának, ev. gimnáziumnak Jonáš Záborský és Ján Kalinčiak mellett még számos olyan szlovák nemzetiségű diákja volt, akik később népük kiemelkedő személyiségeivé váltak. Nevüket - a jeles tanárokéval együtt - az Alapiskola falán lévő emléktáblán olvashatjuk. A Matica kezdeményezésére odakerült két bronztábla szövege gondolkodásra készteti az értő szemlélődőt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve az első Csehszlovák Köztársaság i- dején megjelenő itteni regionális folyóiratokban, újságokban nem találunk a gö- mörpanyiti polgári iskoláról híreket, tudósításokat. Például a Rozsnyói Híradó rendszeresen beszámolt a rozsnyói és a sajógömöri polgári iskola tevékenységéről: a behatásokról, tanévnyitásról, fontosabb eseményekről, évzáró ünnepélyről, az iskola évkönyvének a megjelenéséről stb., de a panyiti polgáriról nem írtak.

Az említett rozsnyói újság 1887. évi 51. számában beszámolót olvashatunk a gömöri ev.esperesség küldöttségének Szent-lványi Miklósnál tett látogatásáról. A földesúr ugyanis az iskola alapításakor tett alapítványát ötezer forinttal megtoldotta, hogy az iskola megnyithassa a 4. osztályt is. A küldöttség - melynek tagja volt: Szent-lványi Árpád esperességi felügyelő, országgyűlési képviselő, Terray Gyula ev. főesperes, Mikola György, Szent-lványi Géza, Hevessy Bertalan, Kubinyi Géza, Szontagh Zoltán, Törköly János - december 7-én tisztelgett az iskola nagynevű alapítójánál, hogy megköszönje újabb nagylelkű ajándékát. A küldöttséghez csatlakozott a helybeli polgári iskola tanári kara. A tudósításban egy szóval sem említik, hogy lett volna ott valaki a gömörpanyiti polgári iskolából. Elképzelhetetlen, hogy ne tudtak volna a készülő akcióról, hiszen az ev.esperességi közgyűlés ezt még július 19-én hagyta jóvá: ekkor döntöttek a küldöttség összetételéről is. Lehet, hogy tudatosan mellőzte őket az esperesség? Vagy az újságíró tájékoztatott felületesen a küldöttség látogatásáról? Nehezen hihető! Nem volt polgári iskola Gömörpanyiton ezért nem köszönthették az iskola tanárai a sajógömöri földesurat.

Az első Csehszlovák Köztársaság idején megjelent magyar pedagógiai folyóiratokban, szaklapokban sem található a gömörpanyiti polgári iskola létét bizonyító írás, beszámoló, közlemény. Nem található, mert nem volt Panyitban polgári iskola!