Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Pomogáts Béla: Költő és nemzet (esszé)

Pomogáts Béla

5 a bulyba-tárász Móricz s a Cyrano nagy orrát

hordó Vitéz Mihály (s Mátyás király) s a hajdú vagyis — hajjaj!— balkáni Arany János, Veres Péter s a Don Quijote Krúdy, a lengyeles Lőrinc, a mongol Áron s Gyuri, a hindu ajkú;

s a janicsár Szabó Pál, a szép-finn Kosztolányi (a szép-olasz Széchenyi és a szép-kurd királyfi: nagy Rákóczi Ferenc!) s a fél-kun, fél-román

Attila (meg Erdélyi) s én, a fél-besenyő —

— Belül épp ettől oly más s pompás a gyuromány, mit kelt örök kovászod, páratlan Tekenő!

Illyés kettős elkötelezettsége — a magyarság és az emberiség iránt — valójában egyetlen élmény, egyetlen erkölcsi parancs. „Népiség — írta — annyi, mint magyarság. Az a magyarság, melynek álomképe a legjobbjaink képzeletében élt, akik közben a legjobb európaiak is voltak.” Azokat a költőelődöket: Zrínyit, Csokonait, Petőfit, Babitsot vallotta mestereinek és példáinak, akik magyarság és európaiság elemi egységét tudták megvalósítani. Ezért szegült szembe azokkal a törekvésekkel, melyek a nemzeti elzárkózást hirdették. Illyés véleménye szerint a magyarságnak kisnépi sorsa és rokontalan helyzete következtében mintegy lételeme kell hogy legyen a népek testvérisége, a nemzeti összefogás és a világszabadság gondolata. Van-e jobboldali és baloldali irodalom? című 1933-as tanulmányában így írt: „Nincsen sok dicsekedni valónk ázsiai származásunkkal. Szellemünkben alig van már ázsiai, de ez a szorongás, ez a valóban az idegenbe szakadt testvértelen fiú szorongása, aki sehol se lát barátot, csak ellenséget, s nincs hova visszatérnie sem. Csak természetes hát, hogy meghatva fogadja a szózatot, mely minden nép testvériségét hirdeti, mint mentőkötélbe kapaszkodik belé, s a népek testvériségével együtt elfogadja az emberek, a fajták, vallások, osztályok testvériségét és egyenlőségét is, és mindazt, ami ebből következik, a Déclaration des Droits de l’Homme minden pontját.” Az itt megfogalmazott gondolat, a testvérkeresés vágya erősítette meg napról napra azt a kapcsolatot, amelyet Illyés a francia kultúrával tartott fenn. Kettős kulturális elkötelezettségről beszéltünk az imént, nos e kettős elkötelezettség tartalma közelebbről a magyar néppel, parasztsággal és az egyetemességre törekvő francia szellemmel őrzött kapcsolat.

A KISEBBSÉGI MAGYAROK KÉPVISELETÉBEN

Abban a mentális, és, mondjuk így: „lelki” rendszerben, amelyet Illyés a nemzet „sorskérdéseinek” megválaszolása végett, a magyarság és az európaiság eszméinek összefogásával és szintézisével alakított ki, különös szerepe volt a méltatlan kisebbségi sorsba taszított erdélyi és felvidéki magyarság iránt vállalt