Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Pomogáts Béla: Költő és nemzet (esszé)
Költő és nemzet tét. Illyés ugyanis költőként is összefogó és egyeztető volt. ezek az igazából emberi és erkölcsi tulajdonságok és erények annak a poétikának és nyelvezetnek a belső rendjén is nyomot hagytak, amelytől költészetének karaktere származott. Az avantgárd líra expresszionista és szürrealista indíttatását, a személyes választás révén kiaknázott népi hagyományt és az intellektuális költészet retorikai alakzatokban megjelenő kifejezésmódját Illyés sohasem ütköztette meg egymással: mindezek a poétikák és nyelvezetek az ő költői világában egységes költői életművet tudtak kialakítani. A harmincas évektől kezdve Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, József Attila, Szabó Lőrinc, Dsida Jenő és Radnóti Miklós mellett az ő lírájában öltött alakot az a nemzeti irodalom, amely egyszerre szólt a magyarsághoz és a nagyvilághoz. Illyés költészetének nemzeti hivatást kellett betöltenie, Európa üzenetét és igényességét közvetítette a népi irodalomba, és a parasztság törekvéseinek adott hangot a Nyugat körében. Pártokat és mozgalmakat kötött össze, a szellemi élet pólusai között teremtett kapcsolatot. Természetes helye volt a népi mozgalomban, egyszersmind Babits oldalán. Kettős elkötelezettségben élt: a magyar progresszió és a haladó európai szellem vonzásában. „Pártban nem tudnék megmaradni semmifélében, de boldog otthoniassággal állnék e megindítóan bölcs és hős férfiak sorában, a fiaikéban! — írta ekkor az agrárszocialisták, az Áchim Andrások, Szántó Kovács Jánosok, Fekete Nagy Andrások és Szilágyi Albertok mozgalma iránt érzett vonzódásáról. — Egyik kezemmel az ő jobbukat fognám úgy, hogy közben a másikkal egy percre se ereszteném el Pascalét, mindazokét, akik tekintetüket rád vetették, oh változásaidban — kanyargásaidban is mindig egyirányú justice éternelle!’ Az egyéntől és a nemzettől általános emberi felelősségtudatot várt, a teljes humánum szolgálatát. Ezért értelmezte a nemzet fogalmát a két háború közötti korszakban általános etnikai elvek helyett azzal a közösségi összetartozással, amelynek a közös nyelv, kultúra és hagyomány, a közös történelmi sors ad tartalmat. Kettős vonzalma és elkötelezettsége: a magyarság és az emberiség, a nemzeti és az európai kultúra iránt valójában egyetlen erkölcsi élmény és parancs műve volt. Illyés azokat a klasszikus költőket: Zrínyit, Csokonait, Berzsenyit, Petőfit, Aranyt és Babitsot vallotta mestereinek, akik a magyarság és az európaiság nemes egységét tudták megvalósítani. Ezért szegült szembe azokkal, az időnként a népi táborban is jelentkező törekvésekkel, amelyek a nemzeti elzárkózást, a minden irányban zárt magyar kultúra eszméjét hirdették. Véleménye szerint a magyarságnak kisnépi sorsa és rokontalan helyzete következtében a népek testvériségét, a nemzetek összefogását, a világszabadság gondolatát kell vezérlő elvének választania. Haza és nagyvilág, magyarság és Európa ideáljának egysége Illyés életművének egyik értékes eszméje, sugárzó gondolata volt már ekkoriban is. RÁCEGRES ÉS PÁRIZS Illyést a nemzeti sors elkötelezettségében élő és alkotó költőnek mondja az irodalomtörténetírás és a kritika — ha nem is mindig ugyanabban az
