Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Gyüre Lajos versei (BOLDOG NÉP, Nagy hitetések idején, Háromkirályok, ILLŐ HALÁLT, URAM, Hol volt, A magam világa)
Gyüre Lajos versei el-tova az egyetlen útról halálnak taposómalmát járva. Ki követne tieid közül ha látván: a jót elhagyod szavad csak annyit ér mint lobbanó avar lángja csak füst és hamu olcsó délibáb-játék a pusztán ügyeskedő kóklerek méltán nevetnek mérhetetlen botor balgaságodon ki elhagyod népedet a zsíros tálról hulló morzsákért mikor böjt idején tartóztatja magát az igaz ember. Kinél a becsület lyukas garas a beszédnek nincsen alja s a tető felette a magas ég görögtűz hulló hideg parázs múló szivárvány habos fénye káprázat csupán narkotikum s az ébredés másnaposságára gyógyírt csak a szamárállkapocs adhat avagy mikor trombita harsan Jerikában. Ismét mondom: óvakodj a sima nyelvű kerítőktől, portájukat messze kerüld, kalapot ne emelj nekik, s födetlen fővel ne mutatkozz, ne járj előttük, nehogy higgyék ál hatatosságod ára — kötélre — potom harminc ezüst. „Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak" mert hitványságuk napnál világosabb s gyarló botlásodban elemésztenek és vetnek gyalázat útjára házad népével mindörökre. (Kassa. 2001. jan. 15.)
