Irodalmi Szemle, 2002

2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Fellinger Károly: kakashangon tyúk szól (vers)

Feliinger Károly

kakashangon tyúk szól

(R. L. emlékének)

Kakashangon tyúk szól, tetves szegény pára, nyugtatja a zöld rét, hargoszöld bája.

Házkutatást tart az emlékezetünk ma, lakatja leverve, ablaka kinyitva.

Duzzog a teremtő, dübörög az égbolt, felhánytorgat mindent, ami egyszer szép volt.

Duzzog a teremtő, reszket szája, keze, poharából kidől a folyadék fele.

Kakashangon tyúk szól,

(megtelik az árok), a halál szeméből kiveri az álmot.

Mint a kígyó nyelve, felszisszen a mélység, esillag boga ráktól reszket a sötétség.

Mintha minden felhő, egy vizes folt lenne, s mi öntöttük volna rá a fellegekre.

Házhoz jön a vendég fénybe kapaszkodva, mint a pókhálóba, úgy lép a porondra.

Szemmel vert gyertyaláng, kínálgatja hellyel, s a széket kihúzza alóla a reggel.