Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Vojtech Kondrót versei (Magánima, Bernolákovo, A nyugdíjas Verne Gyula, Lassan Petőfi-modorban, Nyugdíjas, Férfi, Filozófia, Táj a házak mögött, Az én Csallóközöm, XXX)
Vojtech Kondrót versei Magánima O, Atyám, e hajnalon köszönöm Neked, hogy már vagyok (még mindig — tán — élhetek) Q Atyám, e hajnalon köszönöm Neked, hogy már vagyok (még mindig — mégis — élhetek) O, Atyám, e hajnalon köszönöm Neked, hogy már vagyok (még mindig — újra — élhetek) Q Atyám, e hajnalon köszönöm Neked, hogy már vagyok (még kép: égi rámád felett) Bernolákovo — Cseklész) (Mamának) A lélek arca. a kéz, a kéz... Tiéd. (Halhatatlanság — nincs rá biztosíték! Gyermekkor — a jajos iskolás évek) Fekete kenyér lisztje: mindfehérebb... A nyugdíjas Verne Gyula Szandálod... hisz arra való — egy nyáron át elnyűheted a Kétévi vakáció életfogytiglan tart neked! Lassan Petőfi-modorban Ti nagyapáink és ti apáink nekünk nincs miért rólatok ódákat zengenünk egy évszázadon át annyit nem tettetek mint mi egy nap alatt — magunkért s értetek! Nyugdíjas Én ugyan gyorsan járok, bár gondolkodásom lassú már:
