Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Dénes György versei (Elfut a fény, Hová megyünk, Reszketeg öregúr, Csönd, Álszent bujdosó, Ájulás előtt)
Dénes György versei Elfut a fény A kék párát az alkonyat lemossa, nagy törlőrongy az alkonyat, elfut a fény, de holnap visszahozza az égi pályán száguldó vonat. Még zúg a város, de már kevesebb embert gyötör a kopott trolibusz, csókolóznak a szerelmesek, kiket a vágyuk mindig visszahúz. A lámpák körül fényudvar remeg, a vasoszlopon harmat könnye gyűl, liget pázsitján szellő hempereg, egy csavargó a fapadon csücsül. Hová megyünk Én rozsdásan, te rozsdamentesen nyűvöd sorsod, gyarló kedvesem. Forog alattunk űrhajónk, a Föld, az utcák népe felajzva üvölt. Hová megyünk? Micsoda század ez? Ne aludj most! Reng a Föld! Ébredezz! A mennybolt ívén izzó szépia, már kísért bennünk a tragédia. Reszketeg öregúr Tétova mozgás, tétova tekintet: ő az, kit az angyal szárnya meg legyintett. Nem tudja, egykor honnan s hová indult, sír benne a vihar, ami mindig kint dúlt.
