Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: A költői hivatás megdicsőülése
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Hacker macho identitására utaló sorokat, amikor Ludovikát rázza le: „»Tűzhelyt őrző asszony kalandja/ Egy ölelést jelent, mi mást?«” (VI/7). Pál a szabadversenyt élteti a szerelemben, s az óbudai Szigeten találja meg a paradicsomi állapotokat: „Minimálprogram: beetetőszék./ Beszéded a vadon szava:/ Kússzál, kislány, hason haza!” (VI/19) A csömör azonban hamarosan utoléri Paulus Hackert, s a „regény” végéig a tisztulási folyamatot járja be. A nemi viszonyrendszer macho rendjéből való kikeveredés így válik a Purgatórium létének feltételévé. A közepes narratívák a három Paulus elkülönítésében érdekeltek. Jól felismerhető ez a három főszereplő köré épült szereplők rendszerében. Minden szereplő mellett ott áll saját negatívja: Paulus Sanctus mellett Péter, illetve Jézus tölti be az ellenpólust, Paulus Wehrmacht mellett Arthur Schmidt, az „önkényes és fanatikus »zseb-Mefisztó«” (301.), Paulus Hacker mellett pedig Kemenszky, a diákköri barát és építész. Ezek a szereplők csak a számukra kijelölt fejezetekben tűnnek fel, más és más koordináta-rendszereket rajzolva fel ellenpárjuk számára is. Ide tartoznak még a Paulus egyes helyszínei is, mint például Sztálingrád vagy Pest, amelyek a Téreynél megszokott városfetisizmust, a hely belakását exponálják. A város döntő módon szól bele az egyéniség kialakulásába és lehetőségeibe - lásd az utolsó, königsbergi színt, amikor a komor posztkommunista társadalom díszletei válnak a bűnhődés terepévé. Persze kissé motiválatlannak és kiagyaltnak tűnik, miért kell a pesti Paulusnak éppen Königsbergbe, azaz Kalinyingrádba utaznia a kegyelem (értsd: halál) elnyeréséért, és a véletleneknek mekkora összjátéka kell ahhoz, hogy éppen ott és akkor találkozzon Kemenszkyvel - s ez még akkor is így van, ha Paulus egy félmondattal elárulja, hogy Kemenszky honlapjáról húzta le az adatokat, miszerint az egy építkezési projekt miatt utazik a legnyugatibb orosz tartományba. És ha már így van, vajon mi volt a pesti Paulus célja ezzel a nagy utazással: ha mindenáron Kemenszky előtt akart öngyilkos lenni, akkor ezt megtehette volna Pesten is. Valószínűleg szimbolikus értelmű útról van szó: a tarzuszi Paulus utazásának imitációjáról és a hesseni Paulus sorsában való osztozásról (mint a szerző jegyzeteiből megtudjuk, az „hátborzongató pillanat”, amikor Sztálingrád és Königsberg sorsa összekapcsolódik [3051). Paulus Hacker kalinyingrádi útja út a Purgatóriumban, s benne kapcsolódik össze nemcsak a három Pál sorsa, hanem Kemenszkyé is. Az epizódnarratívák néhány strófa erejéig tűnnek fel, néha több fejezetben is. Olyan kontextusokba és szituációkba helyezik el a főszereplőket, amelyek gyakran gyökeresen eltérnek egymástól. Térey maximálisan ki tudta használni a témában rejlő lehetőségeket, egészen belakta a kijelölt teret, hiszen számtalan kontextussal szembesíti olvasóját. Ilyen kontextus a számítógépes világ, amelynek szlengjében helyezte el Paulus Hackert. Gyakran jelenik meg a magyar történelem kontextusa is, néha liberális, máskor ironikus-radikális szempontokat érvényesítve: „Etnikai fölhanggal ékes,/ Elkapja sovén lendület,/ Móc és rác rablót emleget/ S gall földosztót...” (1/11), „Két lábbal kéne tipranom,/ Aminek neve: Trianon.” (1/38) Az alkohol és a drog is kontextusképző erőként működik a Paulusban, s elmondható, hogy Térey nagyszerűen
