Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: A költői hivatás megdicsőülése
KÖNYVRŐL KÖNYVRE állandóság, a gyakran cserélődő alkalmi szobák a költözködés, az úton levés narratíváját írják bele a szövegbe. A városokba írt idő szempontjából is jelentéses szöveghelyek viszont már a Térey-szövegek további fontos motívumára figyelmeztetnek. Arra, hogy mennyire gazdag ez a költészet a társadalmi jelentés szempontjából, hogy egyfajta lírába kódolt szociológiai attitűd válik jelentésessé akkor, amikor a szöveg a szociológiai jelentést vindikálja magának. Ilyen esetekben értelmeződik a századfordulós polgárság, indul támadás a kispolgári mentalitás ellen vagy válik jelentésessé a társadalmi réteg fogalma. E rétegek áthághatatlansága, rögzíthetősége, a bennük és közöttük strukturálódó hatalmi viszonyok is erőteljesen alakítják és működtetik a Térey-nyelvet. A szociológiai attitűd, a hely poétikája és a férfiidentitás problematikája is igen erősen kapcsolódik ahhoz a rejtett családtörténethez, amely a legtöbb Tér ey-szö vegnek anélkül is sajátja, hogy explicit módon felbukkanna. A család és a családi viszonyok tematizálása jellemző módon Térey eddigi egyetlen prózakötetében kapta a legnagyobb szerepet. A vér szava gyakran telítődik a rögtön negligált nosztalgiával. A rejtett családtörténet a kor és a lelki habitus azonosításában, a póz megfelelő beállításában is érdekelt. A lírai alany számára felrajzolt szituációk és pózok mögött a család rendje is felsejlik: a család mint az egyéniség titkos mozgatója. A törzsi szemlélet, amely a lírai alany tevékenységének motiváltságát igazolja, a lázadás motívumával, a brutalitás kultuszával, valamint a férfiidentitás lehetőségeivel érintkezik több ponton. A mi tudat azonban nem a család tagjait köti össze, hanem a banda, a baráti vagy ivótársaság rossz hírű egzisztenciáit. Olyan viszonyok válnak fontossá, amelyekre a darwini törvények jellemzőek: nincs biztos pozíciója senkinek, így a lírai alanynak sem, bármennyire is jól palástolja. A „mi” tudat egy harmadik megjelenési formája a katonai hűség és bajtársiasság viszonyait emeli be a versekbe. A Térey-versek sajátos történelmi tudatnál rendelkeznek. Ahogy a Térey- szövegek törekednek bizonyos szociológiai jelentést is kisajátítani magunknak, úgy néhány esetben a korszak konstrukciója áll elénk a lírai alany sajátos interpretációjában. A jellegzetes Térey-helyszínek mellett a történelmi tudat által szövegesített tapasztalatok adnak lehetőséget a referencialitás elsajátítására. A lírai alany korszakkal szemben elfoglalt álláspontja legtöbbször a hangsúlyozott egzisztenciális érdekeltség szűrőjén keresztül válik világossá. A nyelvi rétegek keveredése olyan sajátos poétikát eredményez, hogy már az egyes opuszok felütéséből is könnyen kikövetkeztethető a Téreyre jellemző versformálás. A Nyugat előtti szecesszió (Szomory), a vátesz költőre jellemző hangnem (Ady), a belső ritmussal élő prózaiság (Szabó Lőrinc, Petri), a társadalmi problematika (Ady, Petri), a család és a korszak szövegesítése (Kemény István), a rap intonációja (Ganxsta Zolee) bizonyosan éppúgy szerepet játszottak ennek a versnyelvnek a kialakításában, mint a különféle eredetű rétegnyelvek, a szleng. Térey verseiben gyakran hangzanak el olyan lírai „szentenciák”, amelyeknek a szöveg megpróbál eleget tenni, megpróbálja azt értelmezni, kifejteni, olyan szituációkat találni, amelyekben ezek a
