Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Cselényi László: Kő-ország (Töredékek egy készülő memoárhoz)
Cselényi László földolgozásra váró életanyagot a saját életében (a múltjában) akár egy könyvtárnyi kötethez is. Mi hát a hiba, miért olyan nehéz nekivágni az útnak, s főként miért oly nehéz elkezdeni? Az első nagy probléma rögtön az, hogy hát tulajdonképpen, mi is nekem a szülőföldem? Gömör, avagy ahogy immár évek, évtizedek óta él bennem a szimbólum: Kő-ország. Hatvannégy éves vagyok, s ebből a hatvannégy évből mindössze tizennyolcat éltem Gömörben, de ha a szülőföld voltaképp egy (márpedig egy) a szülőfaluval, akkor bizony én ott mindössze kilenc évet éltem. Elmondom majd persze a következőkben, miért. Namármost: még ha igazuk van is Móricznak és másoknak abban, hogy az emberrel tízéves koráig minden megtörténik, akkor is több, mint sok e körül a kérdőjel. Mert e tíz (az én esetemben kilenc) esztendőből négy-öt az öntudatlanság éve. Emlékezni a dolgokra úgy négyéves korunktól kezdünk. Tehát: marad össze-vissza öt esztendő. Igaz, hogy ez éppen negyvenháromtól negyvenhétig tart, s e négy-öt esztendőben, mindenki tudja, megtörtént minden, ami az emberiség több évezredes történetében megtörténhetett, a történelem legborzalmasabb háborújától, a második világháborútól kezdve, amely történetesen éppen a mi falunkon (is) zúdult keresztül, a Csehországba, Magyarországra való kitelepítésekig, mondom, ilyen különös fél évtized volt ez. És mégis: hiszen csak öt esztendő volt ez mindössze. Miért van hát, hogy mégis ezt vallom máig, hatvan év után is, a szülőföldemnek, míg Pozsonyban például, ahol (hosszabb-rövidebb megszakításokkal ugyan) negyvenöt éve élek, máig idegennek, betolakodónak érzem magam? II A magamfajta literátus ember, ha valami témát akar földolgozni, első mozdulatával a könyvtárához fordul: mit írtak eddig az adott témáról? Jelen esetünkben, Kő-ország — Gömörország esetében, aránylag szerencsés helyzetben vagyunk. Már hosszú évekkel, ha nem évtizedekkel ezelőtt, még mélyen a Husák-korszakban megállapítottuk B. Kovács Pistával, Gömörország történelmének legfrissebb megszállottjával, a néprajzos-régész László Gyula fölszentelt tanítványával, hogy kevés olyan régiója van nemcsak a mai Szlovákia, hanem az egész egykori történelmi Magyarország területének is, amely gazdagabban lenne dokumentálva, mint éppen az egykori (és persze a mai) Gömör (vagy ha úgy tetszik: Gömör-Kishont) vármegye. Kezdve Bél Mátyással s Bartolomei- desszel, folytatva a Borovszky Samu szerkesztette Gömör-Kishont vármegye történetével a Magyarország vármegyéi és városai sorozatban, a híres-hírhedt Visszatért Felvidékkel, s befejezve olyan hatalmas vállalkozásokkal, mint a nemrég elhunyt Győrffy György monumeátlis munkája, a Magyarország történelmi földrajza az Árpádok korában (annak is az egyik legizgalmasabb kötetével, a Gömört is magába foglaló résszel). Mondom, az anyag meglepően impozáns. S akkor még mindig csak a csúcsteljesítményekről beszéltünk s csak a klasszikusokról. Ám ma is élnek és dolgoznak Gömörország megszállottjai- szerelmesei. Elég ha csak a már említett B. Kovács Istvánra gondolunk, aki számtalan egyéb munkája (főleg mesegyűjtemények) mellett kiadott egy
