Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Dénes György: Mesél a múlt
A hetvenéves Ozsvald Árpád köszöntése • Hogyan érzed magad hetvenévesen, és vigasztalnak-e néha az emlékek? Miről szoktál álmodni? — Most éppen nem panaszkodhatom. A betegségek tavaly óta részben elkerülnek. És az emlékek néha-néha körülvesznek. Álmodni legtöbbször a régi könyvekről és a már említett Hét-beli munkáról szoktam. Az első elég kellemes, a másik, a szerkesztés gondja sokszor felriaszt álmomból. • Mit kívánsz magadnak és szeretteidnek, a szép, kerek évforduló alkalmából, s a költő számára van-e, lesz-e még folytatás? — Elsősorban jó egészséget az egész családnak, a többi majd jön magától. Tervek még vannak, mindig van még valamit felfedezni, ezeket szeretném még tovább mondani a költészet érthető emberi nyelvén, amíg tudok újat írni és nem ismétlem önmagam. Ehhez kell az egészség! • Örömteli éveket, egészséget kívánunk mi is . A többi már jön „ magától”... Fonod Zoltán Mesél a múlt GYŰJTŐSZENVEDÉLY Közismert, hogy Ozsvald Árpádnak szerkesztői és versírói tevékenysége mellett, van néhány vesszőparipája. Négy kedvteléséről tudok: a könyvek, főképpen az öreg könyvek, a bélyegek, és a régi pénzek gyűjtéséről. De sakkozni is szeret. Ha hébe-hóba, azaz ötévenként meglátogatjuk Ozsvaldékat pozsonypüspöki lakásukon, mindig megmutatja féltett gyűjteményének legújabb példányait, illetve darabjait. Az asszonyok trécselését unván, rendszerint elvonulunk Árpád szűkre szabott szobájába, és ő sorra mutogatja ritka könyveit, leginkább az első kiadásokat, valamint a neves emberek eredeti kézírásait, leveleit. Engem ilyenkor elfog az irigység a sok drága fóliáns láttán. Utána bélyegalbumokban lapozgatunk, elmúlt korok érc- és papírpénzeit szemlélgetjük. — Ide süss, te csacska! — bök oldalba lelkendezve Árpi barátom, és rámutat egy aszott, töpörtyűszerű mincére. — Ez Július Cézár korából való. A szomszéd udvarán kaparták nekem a tyúkok. Álmos szemmel hallgatom körülményes numizmatikai előadását Ő azonban fölráz szunyókálásomból és sakkpartira invitál. Mit tehetek? Növelem veszteséglistám... Míg sakkozunk, eszembe jut: azt mesélte valaki, hogy a múltkoriban lányának, Zsuzsának tartott kimerítő előadást a régi pénzek gyűjtéséről. Süldő lánya türelmesen végighallgatta, csak az előadás végén szólalt meg. — Tudod mit, apu! — Tessék?! — Ne régi pénzt gyűjtsél nekem, hanem újat.
