Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Duba Gyula: A mi reformkorunk
tanítómester. A közvetlen tapasztalatok és a bölcs tudás tárháza, a jelenségek próbája és a dolgok értelmezője. Hagyományként megtartó erő lehet s iránymutató, követendő példa! Ezért nem elhanyagolható a történelmi szempont, sem fel nem adható! A tárgyalt kor pedig egyre inkább a reformerek ideje lesz. A kisebbségi irodalom is korlátait tapogatja, hitelesebb nemzetiségi történelmet és több társadalmi igazságot kíván elmondani. Irodalmi folyóirata van — az Irodalmi Szemle —, Turczel válogatásában és előszavával megjelent a Fiatal szlovákiai magyar költők — a nyolcak antológiája, lezajlott a vox humana-vita. Ötvenhat után, hatvannyolc előtt: a korszak rendkívüli! Turczel álláspontjából és kritikáiból nyomon követhetjük a fejlődés irányvételét. Az örökölt realizmus útját járva avantgárd tájakra is kitekint. Kritikusi credójának realizmusa sajátosan gyakorlatias, irodalmunk teljesítménye diktálja. A kritikai realizmushoz sem kötődő, időszerű helyi értékekhez alkalmazkodó, sajátos képződmény. Az irodalom teljesítménye szerény, történeti fogantatású és sajátosan vallomá- sos jellegű. A kisebbségi történelmet igyekszik megjeleníteni és értékelni, közelmúltunkról szól. Ha az ötvenes évek „őskor” volt, akkor a hatvanasok a „hőskor” lehetne! Fábrynak megjelent a Harmadvirágzás (1963) című kötete és az Antisematizmus, kritikusi munkájával alább hagyva, az Európa elrablása megírásába kezd. Turczelé marad az irodalmi térség, az irodalomkritikai munka egésze. Akadnak alkalmi bírálók, a rendszerességet és folyamatosságot, a mindenre kiterjedő figyelmet azonban ő vállalja. Az ön tudatosodás kora egyben a magány ideje! Nyelvi akadályok miatt a szlovák irodalommal — szinte máig — nincs szorosabb, élő kapcsolatunk. Az akkori magyarországi szellemi élettel pedig még nincs termékeny kölcsönvi- szony. Kezdetei, Németh László, Illyés látogatása Fábrynál, éppen időszerűek. Önmagunkra ébredésünk bizonyos értelemben makacs önképzésből és termékeny magányból táplálkozik. Meg a társadalmi reformhangulatból, a cseh és szlovák irodalom olvasmányélményeiből. A szlovákiai magyar intellektus a saját (népi) valóságából — történelméből és létéből, életvágyából — bányászta ki és formálta gondolati anyaggá, írott szöveggé életképét és értékrendjét. Természetszerűleg olyanná, hogy fejlődését és megmaradását szolgálja! Turczel következő kötetcíme: írás és szolgálat! Nem véletlenül. Mint ahogy az a messianisztikus elhivatottság-érzés és küldetéstudat sem véletlen, amely irodalmunkat kezdetei óta szinte a nyolcvanas évekig, tehát nyolc évtizeden át jellemzi. Mintha az emelkedett felelősségtudatban és sorsvállalásban rejlenének közösségi identitásunk sajátos értékei! A szlovákiai magyarság öntudatosodása történelmi termék. Nemcsak a „semmiből indulás” fogalmát, a reformnemzedékek munkájának értelmét és a „szlovákiai magyar” jelző egyediségét jelentheti, hanem a többi sajátosságot is, melyeket az egyetemes magyar történelemtudat és erkölcsi értékek kozmoszán bévül képviselhetünk. Új könyvében az elméleti-gondolati színvonal mélyülését és megalapozottságának növekedését találjuk. Bírálatai a tudományosság felé törekszenek. Patriarchális, felkaroló bensőségességét megtartja, sőt mintha növelné. Ahogy célul tűzte ki, pozitivista tárgyszerűséggel szemléli a tényeket. Bírálata tárgyát becsüli, ugyanakkor sosem esik a „kicsi, de a miénk” csalóka illúziójába. A mi reformkorunk
